Elhidegültem a páromtól, de nem tudom elhagyni?

A helyzet az, hogy 4 éve vagyunk együtt 2 éve nála lakom, de egyre többet veszekszünk, igazából csak apróságokon, de nem is nagyon tudunk már másról beszélgetni csak a vita a közös témánk.. Sokszor eszembe jut milyen volt a kapcsolatunk eleje. Nagyon vágyom arra, hogy megint minden olyan legyen mint régen. De tudom ez lehetetlen.. vágyom arra a pasira aki akkor volt,és arra a csajra aki én voltam. Igazából egyrészt ezért nem tudom elhagyni mert még kötnek hozzá az emlékek. Kötődöm hozzá, de úgy érzem már nem szeretem úgy mint egykor. Teljesen elveszi a kedvemet ez állandó vitázás, én még vágynék rá,hogy megint bánjon velem úgy, de sajnos hiába próbáltam ezt vele többször is megbeszélni nem nyitott erre csak elvicceli a helyzetet. Csak élünk egymás mellett, annyiból áll az életünk, hogy elmegyünk dolgozni hazajövünk, ő leül a gép elé én meg hiába próbálok felőle érdeklődni , hiába szeretném h figyeljen rám nem érdekelem őt, a másik h elmegyünk boltba, de ehen kivül semmi közös programunk nincs mert ő nem szeret eljárni sehova. Szerinte csak akkor javulna meg a kapcsolatunk ha csinálnánk gyereket. Én azonban nem állok készen erre. Néha úgy érzem depresszióba estem, már nincs kedvem az élethez, üresnek érzem magam. Annyira vágyom arra, hogy szeressen. De már az sem biztos, hogy rá vágyom csak azt szerrtném ha valaki megértene és szeretne. Mégsem szeretném őt elhagyni, egyrészt mert szeretem másrészt ha vissza költöznék a szüleimhez teljesen új életet kéne kezdenem a munkahelyeket is ott kéne hagyjan mert nem tudnék bejárni. Meg a szüleimnek se akarok gondot mert már át rendezték az akkori szobámat. Egyedül pedig nem tudnék boldogulni,nem tudnám eltartani magam a fizetésemből. Nem tudom mit tegyek, szomorú vagyok, eddig azt hittem örökre vele szeretném leélni az életem de már nem tudom. Még most is ezt szeretném. Csak nem így.