Mi volt a legcsúnyább összeveszésetek párotokkal amin még túl tudtatok jutni, és amin már nem?

Nagyon megvertem. Korhazba is kerult. Agyrazkodas miatt. :(((

Nem tagadom...szemet dolog volt. Tartozasul....kart tettem magamban.

De kibekultunk. Minden rendben is volt. Eltudtuk rendezni ezt a dolgot. O is tudta, hogy volt alapja amiert kapta. Megbicsajtott, mert szeretett, szerelmes volt.

Aztan teltek a hetek-honapok...jottek ujra a veszekedesek...szakitott...ekkor en tettem egy verge**i dolgot vele (nem bantalmazas). Na akkor mar a telefont se vette fel, lementem hozza...elzavart.

Kesobb jottem ra....6 evvel kesobb, hogy a legelso osszeveszesnel, ahol tortent a veres, amikor korhazba kerult miattam, na akkor kellett volna vegleg szakitani. Amugy karakanok voltunk, az elso egyuttlet is felresikeredett, egy konyhakessel rontott ram....megjegyzendo....a hulyesegem miatt.

Hmm....szerintem ha erzed, ha azon agyalsz/gondolkodsz, hogy “na ezt meg elturom, vagy inkabb ne turjem el, kell ez nekem, miert lennek en koteles ezt elnezni neki” ha ilyenek jarnak a fejedben, akkor jobban teszed ha szakitasz szerintem, mert ebbol csak veszekedesek lesznek, kidobott erzelmek, ido es (penz).

Az minden embernél egyéni, hogy az adott hibát, vétket hazugságot meg tudja e bocsátani a párjának, illetve el tudja e fogadni vagy sem.

Van amiért én páros lábbal rúgnám ki de ezért van aki megbocsájtana.

A sorozatos hazudozás, a titkolózás, az, hogy nem tudunk leülni és megbeszélni valamit, vagy sokasodnak a viták és nem jutunk egyről a kettőre, az hosszú távon semmi jóra nem vezet.

Annak a kapcsolatnak már nem látom értelmét.

Párommal nem volt "csúnya" összeveszés... vagyis egy, mikor ignoráltam őt egy napra, mert a tököm kivolt mindennel.

Nem vele, hanem a családommal, az elvárásokkal, a párom kérésével, ami 100% ellentétben állt a családom elvárásaival.

Nem akartam senkit megbántani, így kimentem egy teljes napra a temetőbe anyához, és sírtam, gondolkodtam. Gyűlöltem a helyzetet, nem vettem fel a telefont mikor keresett, 100% ignoráltam.

Este felhívott, és lebxott, nagyon bántotta a dolog, hogy nem megbeszéltem vele, mi bánt, hanem inkább leszartam őt.

Ez csak azért volt gáz, mert 1000km-re éltünk akkor egymástól, így nem volt az, hogy fleülök a vonatra, és 1 órán belül nálad vagyok... :(

De az összeköltözésünk óta minden hülye külső brainfuck és feszkó megszűnt, hálsten :)

Nekem most ért véget a kapcsolatom.. nem igazán reagáltam le jól a csalódást.

Tavaly augusztusba megismertem egy lányt, akivel 6-7 napig éjjel nappal tök jól elbeszélgettünk.

Össze akart jönni velem. De viszont szeptember elsejével valamiért bekattant, és elküldött melegebb éghajlatra. Közölte, hogy nem érdeklem. Na akkor cseppet kiakadtam és elég rosszul kezeltem a hirtelen jelentkező dolgokat: elküldtem a k u r v a anyjába. Tudom, hogy undorító vagyok, de annyira rosszul esett, hogy előtte semmi baj nem volt, tök jókat beszélgettünk és egy nap alatt Páli fordulatot vett az egész helyzet.

Aztán még egyszer megtörtént, ez a szakításunk napján. Konkrétan nem akart normálisan kommunikálni az egész kapcsolat alatt és végül bevágta hogy vége, és ez már így is marad. Akkor sem tudtam jól kezelni.

Azt mondta a végén, hogy ezeken ő nem tudta magát túl tenni, hogy ilyent csináltam, hogy így beszéltem vele.

Nalunk 8 ev alatt egyszer volt veszekedes, pontosabban egyszer keltem ki magambol mert felreertettem egy helyzetet. A rovid lenyege h azt hittem h a ferjem megutotte az apjat, mert az aposom a foldon fekudt es en egybol arra gondoltam, hogy megutotte erre elkezdtem uvolteni, kozoltem h elhagyom szerencsere a csalad tobbi tagja kihivta a mentoket.

A helyzet az h az aposom megcsuszott es elesett. Ennyi tortent, de mivel felreertettem hatalmas botrany kerekedett belole. Egyebkent a ferjem sosem utott meg senkit de hallottam oket vitazni-es igy lett felteertes.

Amikor tisztazodott akkor elnezest kert....de ha az lett volna h meguti akkor elvaltam volna tole. En meg igy eletemben nem orditottam, veszekedni sem szoktam , elvalassal sem fenyegettem soha. Tulestunk rajta, azota sem beszeltunk rola.

Előző kapcsolatomban: hónapokig tűrtem az alaptalan hisztiket, beteges féltékenységét, sokszor ha baràtnőimmel futottam össze azzal gyanúsított biztos titokban pasizni jàrok és megcsalom, egy idő utàn meg akarta tiltani ezeket a talàlkàkat/ mikor természetesen elmentem, utàna balhézott.

Amit màr nem tűrtem el: összeveszett velem, elment 1 éjszakàra, és megcsalt, összefeküdt részegen valami csajjal akinek a nevét se tudta egy hàzibuliban. Szakítottam vele, erre felpofozott. Ezeket màr nem viseltem el. Visszaütöttem és otthagytam. Utàna addig zaklatott telefonon- smsben( 6 hónap), amíg szàmot nem cseréltem.

Mostani kapcsolatom teljesen màs. A férjemmel még sosem volt veszekedés 8 év alatt. Ha akad valami apró nézeteltérés, simàn megdumàljuk.:) Bízunk egymàsban, nincs üldözési màniàja, se komplexusai. Mai eszemmel az exet màr a màsodik harmadik hisztiroham utàn dobnàm a francba. De anno az első komoly kapcsolatom volt, túl sokàig ragaszkodtam sajnos és próbàltam a nagy semmit megjavítani. Ehhez 2 ember kellett volna.