Hogy viseled más sikerét/boldogságát, amikor Te padlón vagy?

Úgy, hogy én a saját életemet élem és nem másokét, ezért van az, hogy hozzám képest nem tart előrébb senki, hanem szimplán más úton jár.

A jól működő családhoz pedig elsősorban megfelelő partner kell. Lehet álmodozni, ideákat kergetni, de amíg nincs megfelelő partner, addig semmi értelme.

*Hogy viseled más sikerét/boldogságát, amikor Te padlón vagy?

Örültem, hogy nekik legalább sikerült, mikor én voltam padlón. Ez az írígységes cucc amit te írtál, meg mit érdemlek meg stb. ez nem volt jelen. Teljesen külön tudtam magamat a helyzetemmel választani másoktól, még akkor is amikor lent voltam és esélyét nem láttam, hogy valaha nekem családom lesz..

Először is ez nem egy olyan dolog amit el kellene "viselni". Engem egyáltalán nem zavar más boldogsága még akkor sem, ha én magam meg vagyok zuhanva. Tapasztalatból tudom mondani, mert jelenleg is megvagyok és sok rossz dolog történt és folyamatosan történik velem az utóbbi időben, de nem gondoltam arra, hogy nekem csak azért lenne negatív érzésem, mert más boldog és más emberek jól érzik magukat.

Ez amit írsz, hogy leköt a munka ez egy jó dolog, mert így telik az idő és ha lefoglalod magad akkor könnyebben túl fogsz tudni jutni rajta. Munka utánra esetleg találj valami olyan hobbit ami le tud kötni és akkor kevésbé fogsz a rosszra gondolni. Én úgy gondolom, hogyha valakit elveszítünk akkor a vele eltöltött időt a legnehezebb pótolni, mert már nem lesz velünk és így az a megszokott időintervallum amikor vele voltunk üresség és unottá válik. Pont ezért az egyik legjobb taktika szakítás után az, ha az ember gyorsan talál magának valami olyat amivel le tudja magát kötni. Fontos szerinte, hogy valami legyen és ne valaki, mert szakítás után egy másik kapcsolatba kezdni nagyon de nagyon rossz döntés. Bár ez csak az én véleményem.

Alapvetően nincs semmi ami meghatározná, hogy ki mit érdemel. Ezt általában saját magunk és a környezetünk határozza meg. Valamint a véletlenek sokasága.

Igen, idővel minden jobb lesz. Bár erre sincs garancia. A sorsunkat főként saját magunk alakítjuk, ha elhagyod magad és elhanyagolod akkor hidd el, hogy nem lesz jobb! Ahhoz, hogy jobb legyen tenni kell és nem fog csak úgy magától az öledbe/ölünkbe hullani semmi.

Ezeken az érzéseken szerintem nincs mit szégyellned és valahol legtöbbünk megélte ugyanezt. Én legalábbis bevallom.

Olyan mintha én írtam volna ki a kérdést. 30 vagyok, a legjobb barátnőm kismama lett, csak a kapcsolat nem 5 éves volt, viszont roppant mérgező, igazi szappanopera.

Én is valahol szipogva nézem, hogy bejött neki az élet, de ezzel párhuzamosan örülök is neki, mert az én hülye élethelyzetemről nem tehet, nem is érdemel mást, mint a legjobbat.

Igen, el fogtok távolodni egymástól nyilván a gyerek miatt, de kár lenne ezek az érzések miatt komplett kerülnöd őt. Sőt, vele nyíltan beszélhetnél erről, ezekről az érzésekről, szerintem meg fogja valahol érteni. Ahogy az enyém is megértette. :)

Nem éri meg emiatt egy barátságot veszni hagyni, pont most van a legnagyobb szükséged a barátnődre!

30N

A türelmed mikor nincs semmid,

a viselkedésed mikor megvan mindened.

Mitől olyan értelemszerű, hogy el fogtok távolodni? Ennek az egyetlen oka, hogy nem vagy igaz barát. Ha az lennél, félretennéd a saját keserűséged.

Hadd meséljem el, hogy a legjobb barátnőmmel egyszerre voltunk mélyponton, szakításban. Utána mindketten találtunk párt, de amíg nálam összeköltözés és baba volt, nála kihasználás, szakítás. Ugyanolyan jó barátok vagyunk. Imádja a gyerekem, ő a keresztanyja.

Azóta új párja van, akivel én ismertettem össze, és akivel boldogok.

Semmit sem segít a keserűség, az elzárkózás. Ő nem lesz egyedül, de te igen. Ne dobd el annak a barátságát, aki őszintén szeret téged.