A szerelem mennyire tekinthető állandó tényezőnek egy kifejezetten jó párkapcsolatban?

Nem vagyok tapasztalatlan, pár kapcsolaton már túl vagyok,ennek ellenére nem tartom magam annyira tapasztaltnak sem. Mivel alapvetően minden ember máshogy gondolkodik, úgy érzem ez a dolog egyéni tapasztalatokért kiált.

Ki hogyan definiálná a szerelmet (nem szeretet!), kinek mit jelent, lelkiállapotok, minden érdekelne. A második fele a dolognak talán még érdekesebb: mióta angliába sodort az élet, másképp kezdtem el kezelni az emberi- és párkapcsolatokat (jobban értékelni), ebből kifolyólag sok ismerősömet és közeli barátomat kérdeztem meg arról, hogy szerelmesek-e a partnerükbe, és számomra megdöbbentően kb a 70% nemleges választ adott, ami nekem azért furcsa, mert az eddigi kapcsolataimban (ffi létemre) mindig szerelmes voltam, anélkül egyszerűen nem működne a dolog, nem tudnék valakivel szeretetből együtt lenni, az kevés lenne mint kapcsolat mozgató-rugója, ugyanakkor az sem mellékes, hogy ebben az esetben a szerelem képes bármikor más iránt fellobbanni, és már kész is a baj. Azon ismerőseim, akiknél szó szerint izzik a szerelem, ott nincsenek viták, veszekedések, egyszerűen csak szeretik egymást,de kevesen vannak az ilyenek. Nem az lenne a legszebb, hogy rajongsz a másikért és fordítva? Képes ez a dolog periodikusan hol előtörni, hol eltűnni, vagy ezen kapcsolatokat csak a megszokás tartja össze?