Miért nem tudom ki mondani, hogy vége?

Ez nem ilyen egyszerű. Amit leírsz, az eléggé olyan, mintha egy bántalmazóval élnél. Tévhit, hogy csak férfi lehet bántalmazó vagy hogy a bántalmazásnak mindig véraláfutás az eredménye. Közösségben leégetés, szexmegvonás, kettős mérce, hogy nem készíthetsz ételt magadnak, érzelmi zsarolás (öngyilkos leszek), ez csak pár beszédes példa, de biztos ennél jóval több van a tarsolyban a bántalmazás rendkívül "színes" eszköztárából! Márpedig akár nő, akár férfi a bántalmazás áldozata, általában abban egyeznek, hogy már a kapcsolat kezdetén sem volt fényes az önbecsülésük, önértékelésük és ez a bántalmazás ideje alatt csak romlott. És itt van annak a jelenségnek a kulcsa, amiért egyre nehezebb kimászni egy bántalmazó kapcsolatból: mert a bántalmazás eredményeképpen egyre kevésbé hiszel magadban, egyre kevésbé értékeled magad, egyre inkább úgy érzed, hogy a másikra vagy utalva, s eközben a másik egyre inkább dróton rángathat, hiszen a bántalmazás nagyon legyengíti az embert és megkérdőjelezi a saját énjét, világát.

Amit tehetsz: keress egy számodra működő pszichoterápiát. Ez lehet egy klasszikus egyéni pszichoterápia is egy jó pszichológus vezetésével. A kulcs az önismeret. Valószínűleg a gyerekként a családodban tapasztalt minták sodortak ebbe a kapcsolatba, ahol alanya lehetsz annak, hogy a másik minden téren kizsigerel. Ha egy profi vezetővel feltárod azt, hogy mi gátol abban, hogy kiállj magadért, rálátsz a veled történt igazságtalanságokra, lassacskán belátod, hogy valójában még fel sem fedezted a saját életedet, még egy grammot nem éltél belőle úgy, hogy ne a családodból átvett mintákat ismételnéd. Egy alapos önismereti meló képes teljesen visszaadni az életedet és az önrendelkezésedet. Ugyan ez évek munkája, de az első hatás már heteken belül megjelenik. Ezt tedd.