Milyen egy randi? Mit csinàltok, mit beszéltek?

Beszélgetés, ismerkedés, kis ölelés, csókolózás..

N

Én első randin nem szeretek semmi kötöttet, hogy le tudjak lépni ha mégse tetszik a srác.

Amúgy beszélgetünk, ismerkedünk, sétálunk, esetleg iszunk valamit, aztán a randi végén elkísér valameddig, persze nem teljesen hazáig. A sráctól függ megcsókol e a végén, én mindig kivártam hogy ők lépjenek. 27 N

Én leginkább azt szeretem ha beülünk egy helyre, iszunk egy pohár bort, amitől kicsit oldódik a hangulat, és beszélgetünk. Ez a beülős megoldás azért jó, mert bármikor azt mondhatod, hogy bocsi mennem kell, nem vagy semmilyen időhöz kötve (vége legyen az előadásnak/kihozzák végre a desszertet).

A téma meg bármi lehet - valószínűleg nem vakrandizol, szóval előtte már beszéltél a sráccal és ismered valamennyire. Érdemes nem minden kérdésedet ellőni felé rögtön, hogy maradjon a randira is érdekes téma. Mi általában utazás/munka/tanulmányok/barátok témáról beszéltünk, de nyilván az exen kívül sok minden szóba jöhet még.

Le a kalappal, #2...

Szerintem egy elég undorító dolog, ha így adod a randipartnered tudtára, hogy nem egymást keresitek.

Nyilván természetes, ha így érez egyik vagy másik fél, de ezt nem lehetne megmondani?Persze, egyszerűbb felállni, vagy felhívatni magunkat egy baráttal/barátnővel, hogy valami egetverően fontos dologra hivatkozva leléphessünk, aztán tiltás-törlés minden felületen.

Ugyanezt, 2 mondattal, szemtől szemben, emberségesebben is lehetne közölni.

Semmi személyes amúgy, csak ezzel a hozzáállással nem tudok egyetérteni.

Hogy a kérdésre is választ adjak, általában a beszélgetés, egymás jobb megismerése áll a középpontban, különösen egy első randin. A változó itt annyi, hogy ki milyen körülmények között teszi (kávézó,park séta stb). Az ilyen puccos vacsorákat, meg mozit én sem javasolnám elsőre, nem ideális.

#5,6

Ezt megértem, és nyilván jogos részetekről, mert vannak ilyen emberek.

Én is fizettem már kávét "potyára", mégsem csináltam műsort. Szóval, két oldala van az éremnek.

Remélem, nem "támadásnak" vettétek, csak a véleményem írtam le, mert ez eléggé lehangoló tud lenni, az amúgy -finoman szólva is- érdekes ismerkedési kommunikáció mellett.

Ezért kell kávézni vinni egy nőt, és nem rögtön egy vacsorára invitálni. Így nem lehet olyan nagy összegeket bukni.

Nem vettem támadásnak, én is csak a véleményemet írtam le. Kinek mi, én is tanultam már ebből a témából, és nem fogom szemtől szembe elmondani, hogy vége - cserébe természetesen azzal sem álltatom, hogy péntek este újabb randi legyen.

Érdekes téma ez, mert nem tudhatjuk, hogy a másik szeretné-e ott helyben a teljes őszinteségünket. Én például nem tudtam mit kezdeni azzal, mikor az állásinterjú után felhívott az egyik HR-es, hogy közölje, nem vettek fel. Valahogy döbbenten állnék ahhoz is, hogyha a szemembe mondanák, hogy ez volt az utolsó találkozásunk. De ettől függetlenül meg tudom érteni azt a nézőpontot is, hogy milyen rossz mikor vidáman hazamész a randiról, 2 napig örülsz neki, hogy milyen jó nőt találtál, majd akkor közli, hogy ez neki nem oké.

Amikor ilyen kérdéseket olvasom, elkeseredem, hogy mennyire eltávolodtak némely fiatalok a valós élettől, a valós emberi egymás közötti közlekedéstől, normális kontaktustól, kapcsolattól.

Anno, nekünk még gyerekkorunkban, kiskamaszkorunkban sem kellett

magyarázni.

Rám nézett, és belém csapott a villám. Nem testileg, érzelmileg,

lelkileg. 11 éves voltam. Pisti az osztálytársam volt.

Beszélgettünk, zavarban volt, de mondta, mondta, mondta...

Én meg csavargattam az iskolás köpenyem gombját.

És mind a ketten tudtuk, hogy ez már kamasz szerelem.

Tartott eddig, tartott addig... Mindegy.

De amire rá szeretnék világítani, az az, hogy ez természetes ösztön,

magától megy. Nem kell tanítani.

Normális esetben.

És akkor szinte minden nap olvashatna az ember egy-egy sóvárgó kérdést: "hogyan kell"?!

Hát, hogyan?!

Természetesen. Hallgass az egészséges férfiúi és női ösztöneidre.