Valóban igaz, van összefüggés?

Kérdező, ha jól sejtem, te párkereső férfi vagy.

Szintén férfiként hadd írjam le külön-külön mindegyikről a véleményemet.

- Bicska. Nem lehet a pasinál bicska.

Általánosságban egyetértek vele. Közismert, hogy c....oknál szokott lenni, meg akik azon a szellemi-érzelmi nívón mozognak. Egy ajkai szakközépiskolásnak pl. az apukája ajándékozott egy bicskát, amit ő elvitt a Győrbe, ahol tanult és kollégiumban lakott. Magánál is tartotta, aztán amikor a fizikatanárnője hármast adott egy dolgozatára, akkor kiment, mintha kérdezni akarna valamit és belevágta a kést. Na, ezek után én is azt mondom, ne bízzunk abban, aki kést hord magánál.

- Udvariasság. Nem viheti haza a férfi a női a munkatársát, hiába lakik útközben.

Az a vicc, hogy ezt is megértem. Ha hosszabb útról van szó és költségcsökkentés céljából utaznak együtt (magyarul a nő fizeti a költség adott részét), akkor van értelme. De ha nem, akkor az ilyen lovagias gesztusok mögött hosszabb távon mindig hátsó szándékok vannak. Természetesen az más, ha egyszer-egyszer úgy adódik és hazaviszi az illetőt. De ha mindig ezt csinálja, akkor meg akarja dugni és kész.

- Kérdések. Nem kérdezhet a gyerekekről a pasi az ismerkedési fázisban.

Ebben viszont veled értek egyet. Ha van neki, mihamarabb vallja be és lehessen róluk kérdezni. Ez alapvető kérdés, kb. olyan szintű, minthogy a férfi lát-e vagy vak. De aki ezt titkolja, az dobjon csak, mert ilyen idiótával (aki nem érti, ez miért alapvető kérdés) én se akarnék kezdeni.

- Figyelmeztetés. Nem szólhat a pasi, hogy nem kéne oda utazni/oda költözni, mert ott sok a színes. Ez már rasszizmus...amivel nem is értem, hogy mi a baja sok nőnek?

Akkor úgyis akkora különbség van a véleményünkben a c...okról, hogy nem működne a kapcsolat köztünk. Ilyenformán csak jó, ha mihamarabb eltűnik az életemből.

Szerintem aki értelmes, szociálisan érett és tapasztalt, az képes eldönteni, az adott kapcsolat, az adott ember hol húzza meg a határokat. A húgomnak nem gond, ha poénkodok a súlyával, nemi életével, vagy csipkelődök egyéb érzékeny témákban, de még ott is tudni kell, hol a határ. Ugyanezt a stílust egy kollégával, vagy haverral sok esetben egyáltalán nem engedhetem meg magamnak.

Ha képes vagy felismerni a másik határait, meg van oldva az életed. És ez nem csak a poénokra, hanem a stílusra, szóhasználatra, a kommunikáció egészére igaz. Mert, akkor nem lesz félreértés meg sértődés.

A bicska és egyebek pedig ezerszer ki lettek tárgyalva. Egyedi ebben is, hogy kinek mi a határ.

Ha valakinek sok vagy valamiért, legyen az rasszizmus, a bicska a táskádban, vagy egy disznó, esetleg nőket lealacsonyító vicc, amit te viszont önazonosnak érzel, akkor ne személyes sértésnek fogd fel a kosarat. Egyszerűen annyit jelent, hogy nem lett volna értelme folytatni. Mit akarnál valakitől, aki teljesen más értékrendet képvisel?