Harmonikus párkapcsolat, avagy gyerekvállalás? Lányok, nálatok melyik áll az első helyen?

Társkereső fiatal vagyok, és sok lányt megismerve felmerült bennem néhány kérdés, illetve fenntartás. Számomra a boldog család alapja az egymást szerető, megértő, támogató, egymásért élő és aggódó nő és férfi kapcsolata, amely biztos alapot nyújt a leendő gyermek számára, hiszen nem mindegy, hogy környezetben, légkörben nő fel, és milyen mintát lát a mindennapokban. Tehát ahhoz, hogy valaha gyereket vállaljak, mindenekelőtt olyan partnerre van szükségem, akivel lelkiekben, szellemiekben és testiekben is megértjük egymást, kölcsönösen fontosak vagyunk a másiknak, és tökéletes az egymás iránti bizalom.

Úgy érzem, és tapasztalom, hogy vannak nők (30 körül), akik görcsösen, pánikszerűen rohannak a házasságba az egyedüllét elől, és azonnal gyereket is akarnak szülni, hiszen lemaradásban érzik magukat, már férjezett és babázó társaikhoz képest. A férfira csupán a gyereknemzéshez van szükségük, és a férj a gyerek születése után már szinte útban van, illetve egyetlen kötelessége a pénz előteremtése, mindenben alárendelve magát a gyerek érdekeinek. Az ilyen házasságokat persze nyilván a gyerek is megsínyli, hiszen nem boldog, szerető szülőket, hanem két, egymással hidegen viselkedő, folyton vitatkozó, veszekedő, vagy éppen csak egymást csendben kerülgető embert lát, ami biztosan szorongáshoz fog vezetni nála (a gyerekek sokszor okosabbak, mint a felnőttek, és sokkal kifinomultabb ösztönökkel, "antennákkal" rendelkeznek).

Kedves lányok, mi a véleményetek erről? Bevállalnátok egy kapcsolatot, pusztán a gyerek kedvéért, hogy megfeleljetek a társadalom és a természet elvárásainak, vagy ti is úgy gondoljátok, hogy vagy kiegyensúlyozott, boldog, biztonságos fészekbe születik meg a kicsi, vagy inkább lemondanátok róla?

Számomra egyértelmű, hogy inkább választanám az egyedüllétet, mint egy kvázi érdekházasság szenvedő alanyaként éljem le az életemet valakivel, akinek nem önmagamért kellettem.