Vajon ő is attól félhet amitől én?

3-4 héttel ezelőtt egy esti koncerten összeismerkedtem egy(számomra)helyes,normális fiúval. Azon az estén megszólított,és én elhívtam sétálni,nagyon jól megvoltunk,jól elbeszélgettünk meg minden. A végén elérhetőséget cseréltünk. Azóta is folyton beszélgetünk.Aztán a fiú a napokban megkérdőjelezte,hogy nem e szeretnék vele találkozni?Persze,hogy rögtön igent mondtam. Tegnap szóba jött a találkozás,és közben bevallotta,hogy fél.Hát én is elmondtam,hogy félek..

Megkérdeztem tőle,hogy mi az pontosabban amitől fél?

Erre azt válaszolta:"Nem tudom..Pedig már találkoztunk,meg minden de mégis van bennem egy kis félelem érzet." "Nem tudom,hogy miért is van..De ettől függetlenül nagyon várom már,vagyis várlak már.:$$$:)"

Megmondom őszintén,én attól félek,hogy mi van ha nem tetszek neki?Nem tartom magam szépnek,de őt valami mégis megfogta a kinézetemben,mert mikor meglátott,tátva maradt a szája,és nagy szemekkel nézet végig míg el nem tűntem.Visszafelé meg megszólított,és itt kezdődött az egész.

Pedig tényleg találkoztunk már,és ő kezdeményezett úgyhogy még azt se lehet mondani,hogy én voltam a kezdeményező fél,aztán ő meg csak engedett a helyzetnek.. Félek,mi van ha beégek vagy valami.Folyton izgulok,meg minden..

Ő is ettől félhet? Pedig mindig olyan magabiztosnak tűnik,hogy ki se néztem volna ezt belőle. Nálam meg a bizonytalanság már nem meglepő..