Férfiak! Szerintetek van még esélyem?

Külök élünk a férjemmel, neten próbáltam ismerkedni.Nem is tudtam, hogy akarok-e valami komolyat. Egyik randi jól sikerült, bár elsőre nem igazán tetszett, de azután valami sugallatra mégis elkezdett érdekelni, és az est vége felé megcsókoltam. Azt hittem, hogy csak bátortalan. Kiakadt, hogy miért rontom el (bár élvezte!). Éreztem, hogy bejövök neki. Utána kétszer is találkoztunk, de rájöttem, hogy én komolyan akarom ezt a fiút. Nem is taktikáztam, önmagamat adtam, meg is mondtam, hogy kell nekem. A heves csókokból is visszavettem. Ezzel megint nem tudott mit kezdeni. Napokig nem jelentkezett, már majdnem megőröltem a hiányától és felhívtam. Kiderült, hogy ez így sok neki, mert először a szexualitás felé indultam, majd a kapcsolatot gondoltam. Beláttam, hogy nyomulós voltam, nagyon égett a fejem. Végül kiegyeztünk laza kapcsolatban. Pár nap múlva össze is hoztuk...isteni volt! Utána órákig ölelt, ami nem tudom nekem szólt-e vagy csak egyszerűen szüksége van szeretetre.Jó ideje egyedül él, zárkózott, azt mondja, hogy nem alkuszik, nem akar belemenni olyan érzelmekbe, ami sehová sem vezet. Szóval, nagy önkontrollal rendelkezik. Én viszont nyitott, életvidám, temperamentumos nő vagyok. Úgy tünik beleszerettem... Van még rá esélyem, hogy ő is belém szeret? Már visszafogtam magam, nem hívom, nem üzenek..Ha ez kell!:-(