Miért van az, hogy hiába tudom most már, hogy több lánynak is bejöttem/bejövök, akkor mégis miért vannak bennem gátlások és félelmek a lányoktól még mindig?

Igazából nagyon sokáig azt a baromságot meséltem be és azt hittem, hogy ronda vagyok és egy lánynak sem kellek sohasem, emiatt a középsuliban egyáltalán nem is kezdeményeztem a lányoknál, általánosban meg még nem volt megérve kapcsolatra, inkább tanultam. Ellenben középsuliban is voltak jelek, hogy sok lánynak bejövök, sőt nem is csúnya, hanem egyenesen szép lányoknak, én mégis egy gyökér voltam és csak azt hangoztattam, hogy ez nem lehet igaz, biztos csak félreértés, hiszen csúnya vagyok, kinek is kellenék. Erre fel ma már tudom, hogy baromság és nem is vagyok olyan csúnya, van esélyem lányoknál, de nagyobb probléma volt az önbizalomhiány okozta félénkségem és a sok gátlás meg az, hogy jó fiú voltam, így persze, hogy nem voltam valami vonzó még, ha külsőre bejöttem is lányoknak.

Ma viszont úgy tűnik még mindig ott van bennem a félelem a lányoktól és azt hiszem, hogy más jellegű egy kicsit, de inkább a tapasztalatlanságom szégyellem, hogy még csókolózni sem tudok józanon, csak részegen smároltam eddig és fogalmam sincs, hogy tudtam, arra sem emlékzenék, hogy pontosan hogy történt, ha haverok nem mesélik el. Na mindegy, a lényeg, hogy valami nagy baj van velem, lehet gyogyós vagyok, pszichiátriai eset?!