Hasonlítok egy nagy PUA-ra arcban, aki nem egy helyes pasi, vajon, ő hogy tudta feldolgozni, hogy ronda és ennek ellenére is sikeres lenni a lányoknál, amikor ő maga is beismeri, hogy számít a külső a csajozásban?

Én is próbálom feldolgozni, de nem megy. Rosszul vagyok, ha belenézek a tükörben, rosszul vagyok, ha ki kell mennem emberek közé. Szégyellem, hogy ilyen ronda vagyok, szorongok, feszengek emberek között, állandóan attól tartok, hogy valaki beszól, hogy "fúj, de ronda vagy!" vagy kinevetnek. Például valamelyik nap is alig érkeztem meg a buszmegállóhoz és nevetni kezdtek páran hátrébb, egyből azt gondolta, hogy tuti engem nevetnek, nem is mertem hátranézni, nehogy még be is szóljanak, de persze lehet csak beképzeltem a dolgot, nem tudom, de így nagyon rossz élni, főleg, amikor annyira sok helyes srác van, akire tapadnak a szebbnél szebb lányok, én meg inkább csendben, magamnak el vagyok és igyekszem elrejteni magamat, pont azért, mert szégyellem, amilyen csúnya vagyok és emiatt ma már ott tartok, hogy örülnék, ha bármilyen lány is elfogadna ilyen külsővel és tudna szeretni. Folyton szeretethiányom van és én is szeretnék már szeretni egy lányt végre. Mivel ronda vagyok, nem is számítok szép barátnőre, de nem is ez a lényeg, hanem a jellem, a személyiség szerintem. Hiába szép valaki, ha nem érzem magamat jól vele például.