Mit csináljak, ha csak a facebook-on van lehetőségem lányokkal ismerkedni és ott is csak ritkán írnak vissza a lányok?

Tudtad, hogy a facebook csak pár éves dolog?

Te, hogy születtél? Apád nem volt ekkora faszari?

Minimum Őt leutánozhatnád! ;)

Hát ha nekem valaki facebookon irogat, azt alapból skippelem, szóval elég ritka, hogy ott összejön valami. Azt meg hogy csúnya vagy meg stb azt felejtsd el, mert minden azon múlik, hogy el tudod-e magad adni, engedd el magad. És járj el mindenféle programokra, amit szeretsz. ahol sok ember vesz körül, de ne úgy menj oda, ogy rádobod magad az összes csajra, hanem csak ismerkedni. És ha sok embert megismersz, előbb utóbb lesz valaki, akivel közelebb kerültök egymáshoz.

Sajnos a szerelemnek elég bonyolult az útja, szóval járd végig türelemmel

Hát nehéz, sőt nem is lehet szó nélkül kibírni ezt a sok érzéketlen, bunkó rohadt idióta barmot, akik ide írnak haszontalanul, talán csak a saját maguk szórakoztatására. De ugyan mit lehet másoknak a bánatán, baján szórakozni?! Könnyű mindezt így névtelenül tenni. Szánalmas dolog, hogy az eddigi hozzászólók közül csak egy volt olyan, amit úgy-ahogy hasznosnak, de legalább együttérzőnek lehet tekinteni.

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok, de azzal a különbséggel, hogy nálam nem annyira a külső, hanem belső okai vannak ennek az egésznek. Én legalábbis így érzem.

Ugyan mit tehet az ember, ha egyszerűen nincs hol ismerkedni?! Mi van akkor, ha valaki hozzám hasonlóan félénk természetű, introvertált ember? Nem kell ahhoz még úgymond "csúnyának" sem lenni, hogy valakinek ne legyen párja, sajnos bőven elegek mindehhez a belső tulajdonságok is.

Ráadásul itt a szerencsén is sok minden múlik. Szerintem nem igazán jobbak az élő "lehetőségek" sem. Ha el is menne egy hozzám hasonló ember valamilyen rendezvényre, illetve ahol sokan vannak; - hát kíváncsi vagyok arra, hogy mit szólna valaki, egy idegen személy ahhoz, ha mondjuk odamennék hozzá én vagy bárki, és közölném, hogy szívesen megismerkednék vele. Itt sok múlhat a helyzeten, a körülményeken is, és ahogyan említettem, a szerencsén. De ha valaki nem ilyen, hanem egy magának való, bátortalan ember; és nem jár sehova, mert igazából nincs is hova járni, ahol ismerkedni lehetne; akkor ezzel nem lehet mit kezdeni. Egyszerűen ha nem kerül valaki ebbe a helyzetbe, akkor tehetetlen, nem tud mit csinálni, mert nem is lehet. Legfeljebb marad az internet, mint kényszerhelyzet. A társkereső oldalakon én sem jártam sikerrel, de nem ez nem rajtam múlt. A facebook-on pedig a jelentős részének nem is lehet írni idegenként, mert korlátozzák az információkhoz való hozzáférést, tehát az üzenetküldési lehetőséget is egyben. De ha ezen múlna, akkor már valamit kitalálnék, és írnék. Ráadásul elsősorban a nevét kell tudni az illetőnek, és ha valakit nem ismer az ember, akkor hogyan lehet megtudni a nevét?! Jó kérdés, költői kérdés. Az internethez nyilvánvalóan mint kényszermegoldáshoz folyamodnak az ilyen emberek, és erre meg a sok nagyokos jön azzal a szöveggel, hogy "élőben kell ismerkedni"... hát nem semmi! Nyilván azért próbálkozik valaki, mert élőben nem megy, és nincsen más lehetősége!!! De legalább az interneten mindent meg kell tenni, amit lehet.

Akik meg hülyéskednek és szórakoznak bunkó és paraszt módon, azoknak meg azt kívánom, hogy tapasztalják meg, hogy milyen magányosnak lenni! És itt nemcsak a pár hiányára gondolok. Nyilvánvalóan azok viselkednek így, akik még soha nem érezték ezt a szörnyű dolgot.