Miért érzem magamat tőle furán amiért ezt mondta?

Egy nagyon jó fiú barátom azt mondta, hogy annyira szeret, mint egy testvért. Csak persze a mi beszólogatásaink nem olyan komolyak, mint az övé meg a tesójáé. Nem vagyok belé szerelmes. Ha az lettem volna, akkor ez a mondat nem csak piszkálna, hanem össze is törtem volna tőle. Nem értem, akkor miért zavar? Olyan furán érzem magamat tőle. Lehet, hogy azért, mert a viselkedése, és a jelek amiket néha felém küld félreérthetők? Így viszont már nem kéne többet látnom beléjük, hiszen most már tisztában vagyok vele, hogy mi is van. Miért érzem magamat mégis furán?