Mit tegyek, hogy több legyek neki mint barát? Többi lent.

14 éves leszek nem sokára.

Alapvető problémám az, hogy az osztálytársam, méghozzá a legjobb barátom.

Meg vagyok győződve róla hogy szeretem. De igazából csak azt tudom, hogy mit érzek, azt nem, hogy az vajon már a szerelem kategóriájába sorolható-e.

Egy szó mint kacsa, ezt érzem:

Legelőször is. Nem a kinézete tetszik, sőt, talán nem is jóképű, és vannak testi hibái. De ez engem nem érdekel. (Most elkezdhetnék nyáladzani, hogy még a hibáit is szeretem, blablabla, mint valami rossz romantikus filmben. De igazából csak nem érdekelnek a hibái. Tisztában vagyok velük, de nem érdekelnek.)

Azt szeretem benne, hogy bármikor meg tud nevettetni. És ez alatt nem azt értem hogy vicceket szór. Sőt, talán nem is nevetettni a jó szó. Csak felvidít. Akármikor, ha úgy érzem,hogy már a legjobb barátnőm sem tud megnyugtatni, ő meg tud. Egyébként akkor szerettem bele talán, amikor egy fél beszélgetését hallottam. Egy fiúval beszélt egy másik lányról, és csak annyit mondott a fiúnak: "...De hát szeret téged!". A másik nagy dolog az volt, hogy nyár után kaptam szuvenírt. Tudni kell rólam, hogy imádom az ásványokat és a kőzeteket. A nyáron (míg én szenvedtem a róla készült kéoeket nézegetve), Görögországban nyaralt. Na, és én megkaptam a világ legszemélyesebb szuvenírját:egy követ az Olümposzról. Majdnem nyakába ugrottam.

A nevezetes személlyel már beszéltünk erről. És úgy érzem, hogy még nem tud szeretni. Megkérdezte hogy mi értelme a szerelemnek. És én nem tudtam válaszolni. Nem sokkal ezután bevallottam neki. Ne kérdezzétek miért. Nem tudtam visszafogni magam. Ő azt hitte viccelek (sokat szivatták idáig, jogosan kételkedett; az őrá irányuló 'poénok' közt sok ilyen témájú volt).

Azóta nem volt szó köztünk erről, megmaradtunk barátoknak.

A legrosszabb ebben az egészben, hogy nagyon sokat gondolok rá, nem tudok koncentrálni. És a legváratlanabb pillanatokban késztetést érzek, hogy megöleljem. És az egyik felem örül, hogy sikerült visszafognom magam, a másik tombol, hogy miért nem tettem meg és azért mert nem tehetem meg...

Segítsetek! Most talán sikerült leírnom többé-kevésbé hitelesen hogy mit érzek. Ti mit tennétek? Ki akarok törni a barátságból, ugyanakkor féltem is, mert ha valami lesz...nem sok barátom marad...

Mit tegyek?