Ez normális még ilyenkor?

Sziasztok! A tanácsotokat szeretném kérni... Tegnap volt az első randim egy sráccal (ez egyben a legelső volt). Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, nem állt be sohasem az a tipikus kínos csend, tehát van közös témánk. A baj az, h amikor megérintette a lábam/átölelt/megfogta a kezemet/puszit adott az arcomra, akkor én nem éreztem semmit sem... Inkább maximum lányos zavaromban voltam mindössze. De semmilyen érzés nem fogott el. Nyilván ez nekem még nagyon új, és ezt ő is tudja, mondta, h nem erőltet semmit sem, amit én még korainak tartanék. (Ezt azt követően beszéltük meg, miután elhajoltam a csókja elől.) Valószínű szeret velem lenni, mert szombaton is fogunk találkozni. Én azonban tartok ettől az egésztől, nem tudom, h nyíljak meg előtte szívből, igazán... Még nem szeretem őt ilyen szempontból. És nekem is szimpi a srác, hiszen szívesen találkozom vele, nagyon kedves, megértő. Az érzéseim nincsenek a helyén, minden kavarog bennem, és félek az egésztől. Úgy érzem, mintha nem lennék még érett ehhez az egészhez, pedig vágyom egy barátra. Lehet csak én ragozom túl a dolgokat az első találka után? Anyum és barátnőim azt mondták, h ne döntsek elhamarkodottan, találkozzak vele minél többet, és majd elválik. Szeretnék hinni nekik. :) Nálatok ez hogy ment elsőre? Hanyadik alkalommal nyíltatok meg igazán előtte, és mikor jöttek már szívből, érzésből az érintések? :|

Köszi a válaszokat, tanácsokat! :)

16/L