Randizgatok egy sráccal, de nem tudom hogy akar-e többet vagy csak barátként tekint rám?

Bocsi ha hosszú lesz.

Egy ideje elkezdtem randizgatni egy sráccal, picit alacsony igaz magasabb nálam, kövér de hihetetlen milyen helyes mosolya van, humoros, viszonylag jó megjelenésű, picit igénytelen de sajnos érthető is mert a munkája picit kikészíti a bőrét, főleg a kezét, de egyébként így is elég lágy a tapintása.

A srác belsőleg nagyon bejön nekem, nagyon kedves, nagyon udvarias, jó fej, segítőkész nagyon jól el lehet vele beszélgetni.

Nem az a bulizós típus, szinte sehol nem látni őt, de mondta hogy mindig mehetnéke van csak igazán nincs kivel elmennie.

Barátai vannak de egyik sokat dolgozik és a beosztásuk miatt sosem tud velük elmenni sehová, a másik haverja már külföldön van, a harmadik meg csak házibulikba jár el, igaz oda jár a srác is akivel ismerkedek de nem igazán látni őt.

Nem iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, igaz dohányzik de azt se nagyon.

A találkozásunk a munkaügyi központban történt, én munkanélküli vagyok, ő nem de be kellett mennie mert régen járt egy képzésre és volt 1-2 dolog amit még el kellett utólag intéznie. Eléggé visszahúzódó, csendes srác, de ketten voltuk a váróba én akkor hozzászóltam valamiért, majd ő is visszaválaszolt és elkezdtünk beszélgetni de akkor megnyílt előttem, hihetetlen jó társaság volt, persze nézett engem korábban is de nem mert úgy igazán a szemembe nézni.

Amikor már beszélgettünk bátrabb lett, ő bement mert előttem volt, de megvárt engem amikor végzek. Mivel én nem a városban lakom panaszkodtam is neki hogy csak 1 óra múlva indul a buszom és nem nagyon tudok mit csinálni.

Kedvességből felajánlotta hogy hazavisz mert arra van dolga, elvitt engem, igaz picit féltem de valahogy megbíztam benne. Jól elbeszélgettünk útközben is, majd amikor el köszöntem, megkérdezte hogy nincs-e kedvem találkozni vele. Én akkor mondtam hogy miért ne, mert szívesen megismerném. Külsőleg nem jön be a srác de valahogy már érzek iránta valamit, és akkor is éreztem már hogy egy jó embert találtam akiben meglehet bízni.

Az első randink jó volt, nagyon jól éreztem magam vele, jó társaság volt. A második randin már többet kezdtem el érezni iránta többet is bókolt nekem, hihetetlen kedves meg aranyos volt.

Akkor megöleltem és éreztem hogy élvezi, mélyen a szemembe nézett, felcsillant neki majd adtam egy puszit és elköszöntem tőle, ez volt a búcsú.

Ma este találkozunk megint, és tegnap írt nekem favebookon hogy nagyon nagyon megkedvelt és szeretné ha szombaton átmennék hozzá megnézni egy filmet.

Ma reggel véletlen találkoztunk a városban én gondoltam rá hogy lesz köztünk valami mert megkedveltem, és finoman megérintettem a kezét, mivel ráért így elkísért engem egy ideig gondoltam hogy megfogom a kezét mert többször összeért már de látom rajta hogy bátortalankodik a dolgoktól. Az ölelésem élvezte megint, de többet valahogy nem tudok kihúzni belőle. Mondta hogy sokat csalódott már a lányokban és félénk meg minden, de amikor megfogtam a kezét hogy sétáljunk úgy akkor picit frusztrált volt miatta. Most ráírtam facebookon de semmi választ nem kapok tőle. Előbb fel is hívtam nem veszi fel a telefont, de visszaírt egy smst hogy most ne.

Már várom az estét de ha akkor is ilyen lesz nemtudom hogy most barátként tekint-e rám csak és nem lesz köztünk több vagy csak fél tőlem valamiért és azért nem mer lépni.

Nem tudom mi legyen pedig aranyos srác, az hogy kövér hát istenem tesz ellene, meg elég aranyos így is, de erő is van benne az is tény.

Nem értem őt, eddig akárhány pasim volt mindig megcsókoltak a randin meg megfogták a kezem amikor párszor összeért és semmi, de ez a srác nekem kicsit furcsa, biztos hogy nem meleg mert ezt észrevenni rajta, de nem értem miért ilyen bátortalan.