Ti elmentek olyannal is randizni, akit nem találtok külsőre vonzónak?

Ha nem ismerem, egyáltalán nem, nem mennék el vele. Mert ha nem tetszik? Jó, persze, lehet meggondolnám magam, de ha már így állok hozzá... és ha elmegyek, nem jön be akkor se, akkor meg azt hiszi hogy csak hülyítem.

Viszont ha ismerem, ha tudom hogy milyen, és amúgy kedvelem, lehet elmennék vele. Lehet.

Randizni nem.

Egy baráti beszélgetés, letisztázva, hogy semmi többet ne várjon a barátságon kívül, úgy igen, de randizni nem.

És miért lenne felszínes? Nem tetszhet minden ember a világon. És nyilván az ember azzal kezd bármibe is, aki bejön neki külsőre. Ha nem vonzza az illető külsőre semmilyen szinten, ha nem működik a kémia, akkor kár egymás idejét rabolni szerintem.

Tehát nem a külső a legfontosabb, de az is számít! Mindenkinél! Mert ha egyszer valaki nem jön be, azzal az ember nem fog úgysem kezdeni semmit.

Régebben, amíg az idealista világképem próbáltam igazolni, addig elmentem, több olyannal is randiztam már életem során, akik nagyon nem tetszettek. De később, miután megismertem, sem kezdtem vonzódni hozzájuk olyan szempontból. Jó haver, kedves ismerős, de semmi többet nem tudtam érezni. Első csókom amúgy egy olyan fiúval volt. Hát juj :D Sose csókolózz úgy, hogy legalább minimális mértékben nem tetszik a pasi. Főleg ne elsőre. És 15 évesen nem mondhatom, hogy nagyon sok pénze vagy bmw-je lett volna :D Nyilván nem azért mentem el vele. De a jó fejség önmagában valóban kevés ahhoz, hogy valamirevaló kapcsolatot kialakíts, ha különben nincs meg egy minimális vonzalom. Azóta erre én magam is rájöttem, és kb a 3. ilyen próbálkozás után már én is nemet mondok annak, aki nem tetszik.

22/l

Engem sosem érdekelt mások véleménye, pláne az nem, hogy emiatt valaki felszínes lenne.

Ez hülyeség.

Ha az illetőt még nem ismerem, és idegen akkro biztos, hogy nem mennék el vele ha nem lenne vonzó.