30 éves férfi vagyok. Szerelmes vagyok egy lányba. De bármit teszek nem tudok vele összejönni. Tudja hogy szeretem. De mindig visszautasit akármit csinálok. Szerintetek van ersélyem rá hogy megondolja magát?

egyet tudok neked tanácsolni! feletsd el minél előbb jobb lesz mindkettőtöknek főleg ha a kapcsolat barát is már...

én 4 évig küzdöttem egy olyan lányért akivel ugyanígy álltam de sajnos nem lett belőle semmi! pedig tiszta szívből szerettem! felejtős.... és most egyelőre még most is azon küzdök hogy visszaállítsam a régi barátságot! nem érte meg! hidd el

nincs értelme erőltetni...

Minél inkább csüngsz egy nőn, az annál jobban menekül. Ne haragudj, de rettentő idegesítő lehetsz számára:)

Ha eddig látott benned valamit, azt a rajongásoddal már tuti, hogy kiölted. Egy férfi is legyen kicsit titokzatos,kicsit elérhetetlen, ne pedig olyan mint egy hűséges kutya.

Na, hát ha állandóan rajta lógsz, nem is fog belédszeretni soha. Én lány vagyok, de sose tudtam beleszeretni olyanba, aki annyira nyomult rám. Amúgy ha nincs vonzalom, akkora fejed tetejére is állhatsz. Lehet, hogy végül beadja a derekát, de mi a jó abban, ha kényszerből? Én 24 évesen azt gondoltam egy nagy csalódással a hátam mögött, hogy már úgyse leszek szerelmes. Udvarolt nekem egy nyomulós fiú fél éven át, ha kidobtam az ablakon, bejött az ajtón, végülis BELETÖRŐDTEM, hogy nekem ő jutott, végülis rendes srácnak tűnt. Megmondtam neki vagy ezerszer, hogy nem vagyok szerelmes belé, mit érdekelte őt...Csak saját maga érdekelte. Állítása szerint ő se volt az belém. Mindegy, 4 évig éltünk együtt, közben egyszer majdnem megölt egy piti vita során alkalmazott ablakbetöréssel, akkor iszonyatos volt, mert addig ő volt a legjobb barátom. Fél évig voltunk külön, aztán kibékültünk érdekből, aztán 1 év múlva viszonzottan szerelmes lettem, persze nem belé és szépen lapátra tettem. Nem volt egyszerű a döntés, de egyrészt nem akartam úgy meghalni, hogy sose voltam boldog szerelmes, másrészt azok után, hogy többször is rettegnem kellett a dühkitörései miatt, bolond lettem volna, ha nem döntök a szerelmem mellett.

Ha nem töri be az ablakot, lehet hogy nem hagyom el, de nem lettem boldog volna soha.

Szóval én nem futnék olyan szekér után, ami nem vesz fel.

A volt barátom ez a típus egyébként, olyan feltűnően csorgatja a nyálát a kiszemelt felé, olykor több lány után is, az ilyen nyálcsorgósba nem lehet beleszeretni.

Az igazi férfi ha oda is van egy lányért, nem mutat ki mindent annyira. Pl. ismertem olyat, aki hacsak tehette, kereste a társaságomat, e-mailben, személyesen. Volt, hogy 20 percet várt rám valahol, hátha összefutunk, elég egyértelmű volt a vonzalma. De szembe sose mondta, kerülte a témát, ő csak barátkozni akar, stb...stb...De én meg nem ezt éreztem. De mondani nem mondta, megőrjített vele, mert bizonytalanságban tartott, képes volt hetekig nem válaszolni a leveleimre, aztán meg napi 10-et küldött...á...na az ilyen pasikért lehet megőrülni.