Fiúk, akár lányok megválaszolnátok? 20/l

Van egy srác, aki a barátom. Fiúbarátom, nem a pasim.

A megismerkedésünk kezdetétől közvetlen a kapcsolatunk. Mindig jött, keresett, ha meglátott valahol odaszólt, odaszakadt, nagyon barátságos volt, könnyen beszéltünk egymással bármiről. Kis mosolygós, beszólogatós ember, szeretett csipkelődni.

Egy ideje maradt a jó kapcsolat minden téren, talán bensőségesebb is lett. Több lelki dologról esik szó, viszont a közelemben nagyon frusztrált, zavart, feszélyezett.

Számomra ez azért fura, mert ha a legelején tudott közvetlen lenni, most 3 év után mitől lesz ilyen feszült?

Mármint a kapcsolat alapjaiban nem változott semmit, csak a viselkedése. Kedves, aranyos, de olyan, mint aki szégyelli magát előttem.

Ha kettesben voltunk anno, vigyorgott rám, a szemembe nézett, láttam a szemében a csillogást.

Tegnap találkoztunk az utcán, kerüli a szemkontaktust, néz jobbra, balra, ritkán a szemembe. Most is van, hogy mosolyog olyan "pimaszul", "cukin", de akkor is olyan, mint aki távolságtartóbb velem. Közel áll hozzám, de ideges, tollászkodik. Én ha valakivel megállok beszélni, nem vakarózom, hanem rá figyelek.

Miért nem tud olyan kis aranyos lenni? Ez a visszafogott stílus fura nekem. Olyan önmegtartóztató.