Lányok, ti örülnétek annak, ha egy idegen srác leszólítana benneteket az utcán?

Szoktak leszólítani, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Általában nyitott és közvetlen vagyok, de az ilyen leszólításokkal soha nem tudtam mit kezdeni, teljesen begörcsölök, legszívesebben eltűnnék.

Akkor sem tudtam vele mit kezdeni, amikor nem volt párkapcsolatom, de most van. Érdekes módon azóta jobban esik a leszólítás, de jelzem, hogy esélytelen az illető, úgyhogy max. az egómat legyezgeti a leszólítással. Ha ez neki jó, hát tegye, de a párom nem fogom elhagyni egy vadidegen kedvéért. :)

#13 Ennyire ne legyél már kreatív...

Istenem, de tudom értékelni ezeket a következtetéseket, amiket levontál abból, hogy nem akarom, hogy feltartsanak a mindennapos sz.rságaim intézése közben.

Vannak szórakozóhelyek, házi bulik, összejövetelek... Az alkalmak végtelen sora.

Tudod, olyan időpontok, amikor az a CÉLOM, hogy beszélgessek, ismerkedjek, és kikapcsolódjak, és nem azon kattog az agyam, hogy, hogy hány helyre kell szaladgálnom, mi mindent kell csinálnom és minden nálam van-e.

Ha az utcán vagyok, egyetlen célom van: minél előbb hazajutni, bedőlni az ágyba.

De ha neked máshogy nem megy, csak úgy, hogy az utcán kinézel egy nőt, kigáncsolod, és a barlangodba vonszolod, akkor sajnálom...

(Ok, nyilván vannak emberek, akiknek bejön ez az utcás dolog, de nekem nem... Ezért is írtam az 1. hozzászólásomat E/1ben)

Nem. Amikor szingli voltam, és megtörtént ilyesmi, akkor sem örültem neki.

-Egyrészt nekem ez az ismerkedés túl tolakodó.

-Olyan korcsoport környékezett meg személyesen ami nekem mai 29 évemmel is öreg volt (én magamhoz öregnek érzem a 35-45 éveseket), nem hogy akkoriban, 21-22 évesen.

-Mindegyiknek vagy öntelt, beképzelt stílusa volt, vagy épp szánalmas dumája, hogy taszított.

Mivel már házas vagyok pár éve, még mindig nem örülnék neki, ha ilyesmi történne. Többnyire a férjemmel mászkálok, szóval nem is hiszem, hogy valaki meg merné tenni:)

Osztom az egyik hozzászóló véleményét. Amikor utcán vagyok, akkor nem csatangolok. Munkába megyek, találkozóm/programom van, mindenre vágyok csak arra nem, hogy másokkal bájcsevegjek.

Egyedül a hazautam lehet az az időpont, amikor nem sietek és talán még nem is küldeném el a francba az illetőt, de ezt is csak akkor, ha előtte nem egy fárasztó és/vagy szar napon vagyok túl.

Eddig egyébként egy jól sikerült leszólításom volt. Akkor épp hazamentem, nyugiban, nem sietve, napközben. Volt valami rövid elintéznivalóm a szabadnapomon.

Egy külföldi, félig fekete srác szólított le és annyira megnyerő volt a stílusa, hogy ha nem várt volna otthon az akkori barátom, akkor tuti beülök vele egy kávéra.

Az egészben az volt az érdekes, hogy egyébként egyáltalán nem jönnek be a fekete/kreol férfiak, soha nem kerestem a társaságukat, soha senkiért nem rajongtam.

Hát, ez a gyerek, egyrészt helyes volt, legalábbis már messziről kiszúrtam én is és tetszett, másrészt tényleg nagyon jó dumával, stílussal szólított le.

Állítom egyébként, hogy az időzítés fontos volt, mert ha épp egy szar munkanap után megyek haza, akkor mindenféle reakció nélkül tovább megyek.