Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy rosszul érzem magam, hogy kikosaraztam egy srácot?
Van párkapcsolatom, ezért mondtam neki nemet a randi meghívásra.
A munkahelyemen találkoztunk többször. Nagyon szimpatikus, helyes, kedves, mosolygós fiú. Árad a szeméből a jóság.
Nem mondom, hogy teljesen közömbös lennék irányába (sőt, ha szingli lennék, biztosan megpróbálnám vele). És annyira rosszul érzem magam most, pedig helyesen cselekedtem. Szeretem a páromat és nem akarom megcsalni sem. Ő is ilyen ember egyébként, csak neki nyilván már - a jó mellett -, a rossz oldalát is tapasztaltam az évek során.
De valahogy ha arra gondolok, hogy egy ilyen ritka kincset találtam és veszítek el emiatt, az rosszul érint.
Nincsenek barátaim egyébként, kissé magányos vagyok és ennek az egyik oka, hogy nagyon ritkán látok ilyen embereket mint ő és a párom.
Ezek után gondolom remény sincs arra, hogy barátok lehessünk, ugye?
L
válasza: válasza:Nekem erről egy ismerős története ugrott be, ott kapott sok bókot a lány, meg szerette volna elvinni randira. Baránői mondták, hogy ne cseréld le a párod, jól megvagytok, hülye döntés lenne. Eltelt pár év, és most már itt a baba, és boldogok együtt.
Mi lett volna a másik sráccal? Hát sose derül ki, de szerintem jól döntöttél. A barátságot meg érdemes hanyagolni, a vágy nem fog elmúlni részéről, és feleslegesen kisérted a sorsot :)
válasza:"De valahogy ha arra gondolok, hogy egy ilyen ritka kincset találtam és veszítek el emiatt, az rosszul érint." A jelen kapcsolatod is ilyen kincs volt az elején, csak ahogy írtad te is, ismered. Annyira bírom az efféle vívódásokat. :D
30/f
Most is kincsnek tartom a párom is.
De így összesen 2 ember a leélt életem során akiben látok valamit, ami a többiben nincs ott.
És itt nem a külsőre gondolok, hanem valami őszinte jóság sugárzik belőlük.
Nem fogom lecserélni a párom, de kissé bűntudatom van és furcsán is érzem magam, hogy ennyire összhangba kerültünk és meg tudott bennem mozdítani valamit. Mivel ritkán kerülök ilyen kísértésbe, ezért nem is igazán tudom hogy normális-e hogy tud igazán is tetszeni az illető akinek nemet mondok.
válasza:Előző vagyok. Igen, normális, az is normális, hogy nemet mondtál. Csak azt csodálom mindig az ilyen szitukban, hogy "itt a hapsim akit ismerek és tök jó, itt meg egy másik, ő meg azért tök jó (esetleg jobb) mert még nem ismerem". Szerintem ne forogj ezen többet a kelleténél, mert akut altesti viszketéssel jár.
30/f
válasza:Normális, hogy rosszul érzed magad, de szerintem ma már hagyd ez a témát, mert különben sohasem fogsz tudni elaludni, feleslegesen agyalsz, csak szomorú leszel és bizonytalan. Csak a halál biztos az életben, és a „mi lett volna, ha…?” kérdések. :)
Egyébként úgy gondolom, hogy nagyon hasonlítunk, érdekes. Magától a kis történettől elvonatkoztattam, de a belső világod, gondolataid elemzése kapcsán annyira magamra ismertem (már amennyit a rövid szövegből ki tudtam venni). Javaslom, hogy Te is vigyázz magaddal. :D
Na, befejeztem az éjszakai mesét.
válasza:Nyilván természetes az, hogy megtetszenek emberek, még akkor is, ha egyébként párkapcsolatban van az ember; ezzel nem igazán lehet mit kezdeni.
A monogámia abszolút választás kérdése; nem kötelező elszánnunk rá magunkat. De a legeltökéltebb emberben is időnként felmerül a kérdés, milyen lenne mással? (Vagy csak függetlenül, de a lényeg, hogy nem az aktuális párjával.)
Amit mondani akarok ezzel az leginkább az, hogy nem "természetellenes" így érezned, különösen a körülmények miatt. Aztán persze, hogy ezt ennyivel le is tudod magadban zárni, már egy másik kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!