Nem azért van sok játszadozás meg kőbe vésett kényszeres szabálykövetések, mert az emberek többsége nem mer teljesen őszinte lenni, nem meri felvállalni magát?

Szerintem baromi egyszerű az oka.

Ismerkedésnél, főleg a fiúk, megpróbálják eladni magukat, mint egy termék.

És az első benyomás, és vélemény baromi fontos. Az, amikor valami gördülékenyen megy, és megvan az ismerős érzés, hamar kialakít a lányban valamit. Ahogy egy termék is. Ha például tetszik egy ruha, és már eldöntötted hogy a próbafülkéig beviszed, ha még jól áll rajtad is, kényelmes, és puha, 3 mp alatt eldöntöd h megveszed-e, de még azt is, hogy különleges szerepe lesz-e a ruhatáradban. Ha tetszik, de beviszed a fülkébe, és macerás, nem áll olyan jól, nincs meg az a nagyon pozitív vélemény, visszarakod.

Ez van az első randin, ismerkedésnél is. Van esélyed, ha nem megy annyira simán, de úgy is az izgalom, a szem-csillogás, nálunk lányoknál akkor jön, ha azt érezzük, akivel épp ismerkedünk, megvan a bizonyos kémia és hullámhossz :)

De sajnos ez az evolúcio, az első benyomás és vélemény dönt.

nem akarlak elszomorítani...de érted.

Akivel azonnal jól érzed magad, és érzed h nagyon egy síkon mozogtok, és férfiként meg mer szólalni, azt választjuk.

Pedig én értem, és sajnálom h nektek nehéz a társkeresés mint fiú, de úgy is arra megyünk rá, akibe van kurázsi.

#1

Szörnyű, mennyire tárgyként meg termékként kezeled az embereke.

*Tetrajodthyronin*-el nagyjából egyetértek, de hasonlóan érzem, mint a kérdező. Tényleg ilyen dolgokon múlik és én sem örülök neki.

Előre leszögezem, hogy csak férfi szemszögből tudok nyilatkozni. Fogalmam sincs, hogy egy nő részéről hogy megy a dolog, szóval erről nem is tudok mit mondani. A saját szemszögemről írok.

Néhány éve nincs komoly kapcsolatom. Szex van, több lánnyal is. Szabadidős programok szintén. Akármikor találok úgy lányt, ha épp arra van szükségem. Tudom, hogy mit mondjak és hogy viselkedjek, hogy megkapjam, amit akarok. Ehhez nem kell más, csak előadni valami macsószerűséget, picit lelkizni és hasonlók, simán megy az egész. Bejáratott sémák, egyszerű a képlet. Viszont, ez kevés.

Megismertem egy lányt pár hónapja, akivel neten beszéltem és nagyon jól elvoltunk. Idővel teljesen egymásra kattantunk, rengeteg beszélgetés és olyanokat is elmondtunk egymásnak, amit másnak nem. Megnyíltunk.

Aztán eljött az első találkozó pillanata. Nagy dilemma volt, hogy adjam elő a szokásos üresfejű, domináns srácot, laza szövegekkel és rámenősen vagy mutassak neki valami olyat, amit még senki másnak. A 2. mellett döntöttem és óriási hiba volt. Nem volt lehengerlő és marketinges szempontból az 1. lehetőségtől igen messze állt. Természetesen, nem lett több találkozó.

A helyzet sajnos ilyen. Egy srácnak termékként kell magát eladnia, egy kényelmes pulcsinak kell lennie. Nem egy érző lénynek vagy egy összetett valaminek, hanem simán csak kényelmesnek. Szomorú, de ez van.

És miért nem merik felvállalni magukat? Azért, mert a szociális túlélésre játszanak. Ezt az őseinktől örököltük, akiknek nagyban függött a túlélésük azon, hogy befogadja-e őket a törzs, a közösség. Az azóta elmúlt ~50000 év az evolúció szempontjából nagyon rövid idő, az agyunk nem tudja követni a társadalmi változásokat. Ezért ennyire erős még a mai emberben is a szociólis túlélési ösztön, ezért próbál "mindenki" beilleszkedni, és ezért jutalmazza azt a társadalom, ha te is olyan vagy és azt csinálod, mint mindenki más.

És ezt nem mindenki képes átlátni és levetkőzni.