Ezek szerint nem akar tőlem semmit? Ajánlania kellett volna másik időpontot?

#2: Ő még tanul, én munka mellett képezem magam, ő fiatalabb is jó pár évvel, picivel előrébb vagyok a karrier tekintetében, mint ő (már ha ezt karriernek lehet nevezni, de nekem már van stabil munkahelyem), szóval én ilyen szempontból nem lennék előnyösebb pozícióban vele, és nem is ezért érdekel az illető.

#1: Én már egy után is hajlamos vagyok feladni. Csak azért nem értem az egészet, mert amikor elmeséltem a múltkor egy korombeli kolléganőmnek az eddigieket (azt nem, hogy írtam neki, az ma történt), akkor ő azt mondta, hogy a jelek alapján esélyes, hogy bejöhetek neki, mert pl. nem szokás csak úgy nyomon követni, hogy másnak hogyan alakul a karrierje, főleg úgy, hogy alig ismerjük egymást. És most ez egy kicsit furcsa így.

5: Nem feltételezem, hogy számító lenne, ha jól sejtem, éppen te írtad azt válaszul, hogy talán ő is azt gondolja, hogy nekem lehetnek előnyeim abból, hogy ismerjük egymást. Csupán tényként közöltem egy-két dolgot, ha csak a kihasználásra építeném az egészet, akkor valószínűleg nem én járnék jól egy pillanatnyilag munkanélküli, a szakmai karrierje elején járó emberkével.(Másrészt szóba került vele korábban, hogy nekem vannak olyan cuccaim, amik őt is érdekelhetik, és mondta, hogy ezekre lehet, hogy igényt tartana, ezért is mondhatom azt, hogy ha csupán az előnyökre sarkítanánk le az egészet, akkor pl. ilyen téren is ő járna jól.) És ebből nem kellene azt a zseniális következtetést levonni, hogy ettől nagyra tartom magam, bár tudom, hogy a gyakorin elég sűrűn előfordul az, hogy rögtön nekiugranak a másik torkának, vádaskodnak, és kifacsarják a másik ember szavait. És egyébként ha történetesen abban is gondolkodna, hogy pl. segíthetek neki munkát találni, vagy egyéb szakmai dolgokban, akkor sem gondolnám, hogy ettől számító dög lenne, feltéve, hogy tisztességesen bánik velem, és nem csavarja el a fejem, nem játssza meg magát azért, hogy neki bedőlve segítsem az előmenetelét. A párkapcsolatot és a munkát meg nem igazán lehet összevetni, mert ha valaki mondjuk egy randimeghívásra elsőre kvázi nemet mond, akkor nyilván óvatosabb leszek, és nem arra fogok törekedni, hogy komplett hülyét csináljak magamból, és folyamatosan ostromoljam a meghívásokkal. Ettől még munka terén lehetek kitartó, ha pl. elsőre nem értek meg valamit, vagy rosszul csinálok, akkor addig figyelek másokat, addig kérdezek, és addig gyakorolok, amíg nem megy. Viszont ha párkapcsolati téren ezerszer hívnám el ugyanazt az embert, mert "kitartó" vagyok, akkor csak magamból csinálnék hülyét. Ennyit arról, hogy mennyire lehet párhuzamot vonni az élet két területe között.

6: Annyit tudok, hogy szakmai jellegű elfoglaltsága lesz, és hogy az egyik haverjával már korábban megbeszélték, hogy találkoznak. Viszont velem meg úgy viselkedett, hogy abba akár többet is bele lehetett látni, pl. alig ismerjük egymást, még tavaly váltottunk pár szót, meg utána fb-on néhány rövid és semleges üzenetet, és azt hittem, hogy már el is felejtett, ehhez képest nagyon is tisztában volt azzal, hogy mi történt velem, holott nem beszéltünk, és a fb-ra sem rakok ki kb. semmit, felmenni is csak ritkán megyek fel. Miért fordítana rám ennyi figyelmet, ha nem érdekelném valamennyire? Nem hinném, hogy unatkozna, és én legalábbis olyan vagyok, hogy még ha pl. társaságban is beszélnek egy számomra is ismerős emberről, de nem érdekel az élete, akkor az infó az egyik fülemen be, a másikon ki. Legutóbb majdnem egy év szünet után láttuk egymást, mosolyogva és picit pirulva köszönt, emlékezett a nevemre, a lakóhelyemre, tudta, hogy mi történt velem az utóbbi időben, szinte állandóan mosolygott rám, ha összenéztünk, és nem zavarta, ha többször megérintettem. Jó, lehet, hogy közvetlen típus, de ezek így kicsit furcsa dolgok a részéről.