Nők, amikor esélyt sem adtok egy férfinak az ismerkedésre, ti szoktátok látni a dühöt és az elkeseredést az arcán? Arra gondoltok hogy teljesen magába zuhanhat? Hogy esik ez nektek?

Igen, de meg kellett tanulnom, hogy megvan a jogom, hogy nemet mondjak, bárkinek és bármilyen okból. Mert pasim van, mert nem az esetem, mert nem tetszik/zavar a stílusa, mert nem vagyok hangulatban, mert most nem akarok bepasizni, vagy mert valaki más jön be, és kész.

Sőt, ahhoz is van jogom, hogy ne írjak neki kétoldalas esszét az okokról. Mert mondjuk semmi köze hozzá.

Ettől függetlenül mindig rossz elutasítani valakit, igyekszem kedves lenni, és mindig felajánlom, hogy azért beszélgethetünk/haverok lehetünk, ha neki ez oké.

De fordítsuk meg a kérdést: hölgyválasz-buli van, te roppant reménykedsz, hogy az egyik szexi titkárnő elhív, de csak a duci, aranyos, bozontos hajú kis asszisztens környékez meg szégyellősen, mert régóta bejössz már neki, és hátha. Pech, neked egy marék viagrával sem állna fel rá.

Meséld el, hogy zajlik a jelenet a továbbiakban. Figyelünk.

Mégis hogy esne? Nem érteném hogy miért fut olyan szekér után ami nem veszi fel.

Vannak pasik, akik porig alázkodnak. Erről nem tehetek.

Azt tapasztaltam, hogy ha normálisan közeledtem egy nő felé, akkor normálisan is fogadta vagy tapintatosan utasította el.

Kivétel néha akadhat, de azt ne vedd magadra, nem veszítesz vele sokat.

A csalódast megértem, de a düh az már gáz...

Sehogy nem esik. Had ne kelljen mar mindenkivel csak azert ismerkedni, mert o eselyt akar.

Az neked hogy esne, ha olyan akarna rabolni az idod es ezt el is varja, akivel nem akarsz egyutt lenni?

A nok nem targyak, hogy minden kozeledest fogadniyk kell.

Talan szanalombol vagy kotelessegbol fogok vele lenni? Ugye te sem gondolid komolyan.

Élőben szomorúság, meg barát nő(tehát barát barát) menesztése követségbe, hogy hasson rám.

Online pedig ami a csövön kifér, szitkok áradata is olykor.