Miért nem mosolyog soha?

Talan nem ugy alakult az elete...

Pl nem talalt szerelmet, vagy viszonzatlan

Én egy nem(igazán) mosolygó nő vagyok.

Miért?

Nincs okom mosolyogni. Az életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, hiába tettem érte sokszor csak falakba ütköztem. Értsd semmi nem jön össze. Hatalmasat csalódtam olyan emberekben, akik a barátaimnak mondták magukat (és én is annak tartottam őket). Pont ők fordítottak hátat nekem a nehéz időszakaimban, amikor az embernek pontosan egy barátra van szüksége. Soha nem kerestek, vagy ha mégis, akkor csak érdekből. (ez/az kéne, segíts, szólj, ha jó munkahelyen vagy...stb, de ezt soha nem viszonozták)

Óriásit csalódtam egyvalakiben, akiért anno a tűzbe tettem volna a kezem. Ő támadott hátba.

Az elmúlt 12 évemben csak negatívumok értek. Minden téren.

És érnek ma is.

Igen, megkeseredett vagyok. Okkal.

Most végre van párom, én őt nagyon szeretem, csak remélni tudom, hogy ő is viszont. Jelenleg a mosolyom egyetlen oka ez az ember. Idegenekre nem szoktam mosolyogni, legalábbis nem őszintén.

Utcán szembejövő férfiakra pláne nem. Max, ha ismerős.

Egyébként is majdhogy siralmas a magyar férfi felhozatal. (nem, sosem volt külföldi párom, kalandom, semmi sem)

Párom átlagos férfi, átlagos magyar keresettel.(és nem olyannal, amit a TV-ben kamuznak)

34N