Ha tudom, hogy tönkretett, akkor miért hiányzik ennyire? Meg akarok szabadulni.

Amikor összejöttünk jól éreztem magam a bőrömben, foglalkoztam magammal, és mikor megismertem egyből megvolt a szimpátia. Éreztem, hogy szeret, olyan megjegyzéseket tett ami nagyon jól esett és növelte az önbizalmam. Eltelt 3-4 hónap és elkezdett egyre kevesebbet foglalkozni a kapcsolattal. Nem éltünk együtt, nem volt még rá lehetőségünk, de folyamatosan terveztük, az elkövetkezendő fél évben sikerülhetett volna. Egyre kevesebbet találkoztunk, hétvégente együtt aludtunk, ilyenkor éreztem, hogy szeret de egyébként hétköznap egyre inkább nem igényelte a találkozást, mondvacsinált dolgok miatt. Amikor próbáltam vele beszélni, 1-2 problémáról ami folyamatosan feljött akkor lezárta annyival, hogy ne éljek már ezzel ekkora lelki életet és ez egyáltalán nem a legfontosabbak közé tartozik egy kapcsolatban (Találkozás, szex mennyisége), neki az érzelmi oldala a fontos. Lekezelően, szakításnál persze ezt beállította úgy, hogy én 'mindenen' problémázok. Nem én csak megbeszélni akartam a miértjét és hogyan tudnánk változtatni, majd jött a válasz: 'Majd amikor együtt élünk ez úgyis változik addig meg ez van' , kompromisszum 0, egy vélemény van és az az Övé. A hétvégi találkozók se úgy alakultak egy idő után, pedig 50 percre lakunk egymástól, de úgy állította be, mintha a világ végén lenne, mert ő fáradt. Online persze folyamatosan keresett, de visszagondolva igazából folyton arról beszéltünk amiről ő akart vagy az életbeli problémáiról szólt (amit felnagyított), én pedig folyton támogattam. Pár hónap alatt teljesen kimerültem és mentem lefelé a lejtőn. Az utóbbi pár hónapban már én is nehezen türtőztettem magam, nem volt már semmi energiám és kifejtettem a véleményem(normális hangon), ez vezetett a szakításhoz (mert én problémázok.) Közben is sokszor úgy éreztem, hogy nem vagyok boldog, de élőben valahogy mindig úgy éreztem, hogy szeret, akkor boldog voltam, de tudtam, hogy nem így kéne működnie. Sokszor tett olyan kijelentést aminek nem érezte a súlyát. Volt egy nagyobb összeveszésünk élőben ahol én kifejtettem a véleményem, hogy gyakorlatilag már online éljük az életünket és akármit próbálok vele megbeszélni vagy elviharzik vagy azt se fogadja el, hogy más állásponton vagyok, erre szakított, majd hozzám vágta, hogy gondolkozott, hogy lehet nem kéne, de rájött, hogy semmit nem veszít... A 3 év arról telt, hogy vele foglalkoztam, készültem amikor jött, közös programokat, élményeket csináltunk (csak ugye egyre kevesebbet). Körülöttem mindenki így látta, és én voltam az aki legtovább tudott megmaradni mellette, pár hónapos kapcsolatai voltak. Szakítás után elolvastam egy cikket, hogyan lehet felismerni a nárcisztikus embereket 28 pontban és sokkolt, hogy 24 igaz volt rá. Mégis nekem van bűntudatom, hibáztatom magam és a béka segge alatt van az önbizalmam. Amióta szakítottunk teljesen elhidegült és azt látom, hogy meg se rázta az egész. Ő úgy jött ki belőle, hogy jobban virágzik mint amikor megismertem én pedig egy lelki roncs vagyok és magamat hibáztatom, hogy lehet én nem voltam elég megértő és neki volt igaza, nem kellett volna összeveszni utolsó alkalommal stb. Nem vagyok nyilván én se tökéletes, de úgy érzem 110%-ot beleadtam, eljegyzés, közös élet tervezése, már minden szóba került és éreztem rajta, hogy komolyan gondolja, de valahol mindig bennem volt a kisördög, hogy valami nem stimmel. Hiányoznak a pozitív élmények és egésznap a fejemben van. Szakítás után pár nappal felhívtam, hogy ülepedett-e a dolog és jött a hidegzuhyan, mindent a fejemhez vágott, az én hibám gyakorlatilag az egész és ő mindent beleadott ebbe a kapcsolatba, lekezelő hideg hangon. Ezért van bűntudatom, mivan ha igaza volt és örlöm magam.

Első 1-2 hétben azt éreztem, hogy jobb, de olyan mintha most jött volna el a mélypont és nem találom önmagam. Elkezdtem edzeni, barátokkal beszélgetek, de csak ideig-óráig segít, jelenleg meg totál a padlón vagyok. Felmentem egy társkeresőre, legalább csak beszélgessek valakivel, építsem vissza az önbizalmam, de fél napig bírtam és letöröltem magam, mert egyszerűen nincs kedvem más nőhöz. Volt több 'hosszú' kapcsolatom már, de egyik se viselt meg ennyire. Hogyan tudok megszabadulni a hiányától és elérni, hogy ne őröljem magam? 23/f , egyidősek voltunk.