Szerintetek jól döntöttem, hogy szakítottunk?

Körülbelül egy évig voltam együtt egy lánnyal. Sok mindenben nagyon is jól kijöttünk, és tök jó dolgokat csináltunk együtt, ritkán veszekedtünk. Az elején, pár hónap után úgy volt, hogy na nemsokára össze is költözhetünk, mert ő úgyis keresni akart albérletet.

Viszont ez szép lassan megváltozott az ő részéről. Nem költöztünk össze hanem ő külön albérletet keresett. Utána mindig csak úgy beszélt a jövőről, hogy "ÉN" nem pedig úgy hogy "MI". Ez nekem nagyon rosszul esett, mert úgy éreztem én mindent beleadok. A következő nyarat is úgy tervezte, hogy "Én elmegyek erre a fesztiválra meg arra", nem úgy, hogy talán együtt. Illetve azt mondta, ő a sulija után külföldre akar menni pár évre... Ezt se úgy tervezgette, hogy esetleg együtt.

A fent említett okok miatt, szerintem inkább tudatalatt, én egyre jobban elvesztettem a motivációmat a kapcsolat iránt, így egyre kevesebbet találkoztunk, és egyre hidegebb lett az egész. Ez addig fajult, hogy egy borgőzös estén leültünk erről beszélgetni, és végül ő azt mondta, hogy szakítani akar.

Eleinte úgy éreztem én is, hogy ez egy jó megoldás, de két héttel a szakítás után azért eléggé hiányzik. Szomorú vagyok, hogy nem jött össze :( Sírok.

Ő szerintem jól van, és úgy érzem, mintha megkönnyebbült volna. Bevallom, ez a férfiasságomon ejt csorbát, mivel úgy érzem, nem voltam elég ahhoz, hogy esetleg összeköltözzünk.

Én 26 éves vagyok, ő pedig 22 éves.