Rájöttem arcra nem tetszik a barátnőm. Tudom hülyeség. Szakítsak vele emiatt? Most komolyan akartam venni a dolgokat.

Anno amikor összejöttünk úgy álltam az ismerkedéshez, hogy most társat keresek, nem barátnőt, nem "csak ismerkedünk, majd lesz valami", mert sokat olvastam arról, hogy az ember hozzáállásától is függ, hogy mit hoz ki az ismerkedésből és nagyobbrészt rajtunk múlik egy kapcsolat sikere, hogy mi mennyit teszünk bele. Úgyhogy próbáltam megújult mentalitással ismerkedni, ahogy eddig még nem. A barátnőm belsőre jó pár dologban tetszett az elejétől és külsőre is mondjuk jó alakja van, ezt elismerem. Ezt hogy arcra nem tetszik, úgy értsétek, hogy pl az anyukáját, a húgát, vagy a két legjobb barátnőjét is vonzóbbnak tartom nála. Ma együtt aludtunk és reggel arra ébredtem, hogy egy olyan lányról fantáziálok, akivel őelőtte ismerkedtem tavasszal és aki tetszett is. Ez a dolog még az elején annyira nem volt bennem, mert próbáltam a pozitív, vonzó tulajdonságaira koncentrálni és akkor még jól ment. Ez a lendület is jobban bennem volt, hogy most társat keresek, nehogy már ilyen fontos legyen az arc, amikor amúgy sok más dolog stimmel. De mostanra mégis sokszor eszembe jut ez a dolog.

Nem kérek a felszínességemet ecsetelő kommentekből. Így is elég nehéz, mert ez olyan kínos téma, hogy senkivel nem akarok róla beszélni. Igen, számít nekem a másik kinézete is és arra gondolok magammal és a másikkal is kiszúrnék, ha olyan emberrel maradnék együtt, akihez már az elején nem vonzódom. Vagy felejtsem el a külsőt? De egyszerűen nekem ez is számít. A másik kérdésem, hogy ha igen, akkor hogy szakítsak vele? Mert ezt így nem akarom elmondani neki, hogy "Ja bocs, amúgy belsőleg látok benned potenciált egy kapcsolatra, de amúgy nem tetszel, de erre csak most jöttem rá." Mit mondjak neki, ami vállalható?