Meddig éri meg harcolni egy férfi miatt? Teljesen hülyét csinálok magamból?..

"Én érzem és tudom, hogy ő az igazi és ezzel tisztában is van. Elég nehéz múltja van, nem bírja a stresszt... Én nem gondolnám, hogy így kiszúrna velem, pláne, hogy azt mondta nem akar bántani.. Úgy gondolom akkor inkább véget vetne minden kapcsolatnak közöttünk.."

Pszichológusként mondom, hogy ezt a mondatot TANKÖNYVBE lehetne illeszteni az önszabotáló kapcsolatok kategóriánál.

Egy üres reményre épülő hiedelemvilág, önmeggyőzés, a másik teljes felmentése a felelősség alól, az egyértelmű dolgok átfordítása és megmagyarázása, tényleg, ebben minden benne van arról, hogy egy idealizált álomvilágot építettél magadnak a másikról, csak hogy ne kelljen felismerni az igazat. Habár azért tudatalatt ott van az igazság kényelmetlen nyomása, azért született ez a kérdés és azért mentegetőzöl magad előtt is.

Te is tudod hogy aki melletted az exével kommunikál, nem vállal érted felelősséget, KIMONDJA hogy nem akar veled elköteleződni attól nem várhatsz semmit, csak még nem tudtad ezt elfogadni. Sok erőt kívánok hozzá hogy ezt meg tudd tenni.

Vagy pont, hogy ő is átélt hasonlót, ezért tud ma már objektív véleményt mondani.

Én is voltam ilyen helyzetben, teljesen becsicskultam egy csajnak, még azért is bocsánatot kértem, hogy ő megbantott. Akkor én is szerelemnek hittem, de inkább alacsony önbizalom és az annál is alacsonyabb önbecsülés az oka.

"neki most így jobb,nyugisabb az élete."

Részemről a probléma ott kezdődik, hogy teret kért magának, te meg 'aszol tiszteletben tartani ezt a kérését, csak mert te "szerelmes" vagy.

Amit csinálsz az nem küzdés, hanem megalázkodás. Sehol nem vonzó és értelme nincs: gyakorlatilag kijelentette neked, hogy körbedugná a fél világot, amíg téged parkolópályára állít. Aztán ha ott vagy még akkor méltóztatik elgondolkodni rajtad.

Illetve, ha "de ő nem olyaaaan!" Nos... momentán a saját gondolatait sem hallja tőled, mert úgy ragadsz rá, mint rágógumi a forró aszfaltra. Kopj le, szedd rendbe te is magadat és a gondolataidat! Ha a szívdöglődés és a rózsaszín köd elmúlik, talán te is rájössz, hogy tudsz te ennél sokkal jobbat.

Te mèg nagyon hosszú utat kell bejárj Kérdező, amíg elfogadod, hogy ez a kapcsolat megdöglött rég. Hosszú az utad, mert tanulnod kell mèg, hogy az hogy megengedsz neki mindent egyrészt messzebb sodorja őt tőled, mint valaha, másrészt hogy nem veszed még észre, hogy egy nagy nullának tartod magad mint ember, mert megengeded, hogy kihasználjon. Messze vagy, mert nem fogod fel, hogy ha ma letiltanád mindenhonnan, fájna, de sokkal hamarabb gyógyulnál és még önbecsülésed is maradna, az ő szemèben is és a sajátodban is.

A szarabbik úton kell tanulj úgy néz ki, kérdés hány éved fog rámenni, mire a lecke átmegy.