Miért könnyezik a szakításkor mikor ő miatta ment tönkre minden? Utána miért is nem keresett?

másra vágyás, elhanyagolás, és kb semmit nem tett bele a kapcsolatunkba, csak èn erőlködtem a végletekig. Amikor ezeket bevallotta, összepakoltattam a cuccaimat, kimondtam a szakítást (én vagyok a lány)

Nagyon rosszul nézett ki, megviselte. Sírt is. Szünetben maradtunk, azt mondta megváltozna (igaz hogy vègül rájöttem hogy menthetetlen és hogy úgyse szeret engem)

Nem határoztunk meg időt, de eltelt 10 nap és egy büdös szóval sem keresett meg. Sem megbánás, sem bocsánatkérés. Talán csak ennyit ha kaptam volna...hogy sajnálja hogy fájdalmat okozott

Akkor minek akarta tovább folytatni? Mit gondolt hogy a végletekig várok rá? Eltelik egy hét és nem képes eldönteni hogy szeret e engem?

A kapcsolat azért ment tönkre mert más nőkre kezdett el vágyakozni amit folyamatosan elnyomott magában-elmondta nekem, de a miértet nem értem, mit akart ezzel az egésszel?