Ha szakítottatok, miért kellett, és vajon mi volt az a jel ismerkedés elején, amiből rájöhettetek volna hogy az illető nem megfelelő?

Szakítottam,mert mindig én mentem hozzá, ő sose akart egy lépést se tenni annak érdekében hogy találkozzunk.

Már az elején láthattam volna,mert mindig csak a saját dolgai érdekelték (lovagolt,a lovahoz járni,akkor munka után otthon döglemi stb).

Szakítottam,mert nem akart családot alapítani,nem gondolkodott nagyon a különköltözésen.

Már az elején észrevehettem volna,mert sose tett félre a fizetéséből,mindent a lovára költött meg hülyeségekre. Sose hozta fel,hogy így lesz meg úgy lesz,hogy kezdjünk el közösen gyűjteni

És szakitottam még ezer más dolog miatt

Az elején azt hittem elmélyíthető a kapcsolat olyan komolyra, mint családot alapítani.

Ezt ő maga hintette vagy erősítette meg bennem, mert azt hittem pl elso szex utan ugyis lelép, de nem tette, azt hittem fáradtan betegen kócosan nem kellek majd neki, de mindenben kitartott mellettem, azt hittem egy gyerek nem fér a bulizos életritmusába, viszont erre is rácáfolt azzal hogy simán pesztrálja tesoja gyerekeit es felelős férfi is, szoval szép lassan kialakult bennem az, hogy lehet ő jóval többre való es nem csak egy bulizós komolytalan szerelmes kis szexkapcsolat lesz ebbol.

Aztán az együttjárás alatt azt vettem észre hogy abszolut stagnácio van. Még mindig bulizni járunk es a közös jövő maximuma az albérletben együttélés, azaz pl közös ingatlanunk soha nem lesz mert instabil is lett időkozben a kapcsolat tehát házassággal egyúttal a majdani válás gondolata is már felmerült azzal meg az hogy lehet nem lenne szerencsés közösködni.

Hogy mindezt miből láthattam volna előre hogy családalapitasra házasságra abszolut alkalmatlan?

Csak akkor, ha abszolut előíteles vagyok es ahhoz tartom is magam.

Azaz egy bulizós szerelem és akkor sem több akármit is bizonyít tesz vagy mond.

Az én eseteim:

-Túl gyerekes volt

-Túl egós (2 is)

-Nem lehetett vele komoly dolgokról beszélni, es 2 év után sem akart tovább lépni

-nagyon agresszív lett, mindenre es mindenkire féltékeny volt, elszórta még az én pénzemet is.

Ezeknek amúgy mindnek volt valamiféle jele, pontosabban ha valakit nem borit be a rózsaszín köd, akkor idően észreveheti

N

Az elején bíztam benne, hogy majd összecsiszolódunk, mint azokkal, akikkel működött a dolog hosszabb távon. Akivel ez nem akart ebbe az irányba haladni, azzal elköszöntünk.

Pl volt nagyon erőszakosan ragaszkodó, kisajátító párom. Az elején úgy voltam vele, hogy majd ez alakul, ha az érzelmek kicsit lecsillapodnak, mint ahogy máskor is alakult. De ő megmaradt ilyennek és elkezdte elmarni a barátaimat. Akkor lett vége, mikor lassan senki sem maradt körülöttem rajta kívül.

De volt olyan is, aki sosem ért rá szinte és fél napos késésekkel válaszolt egy-egy szót, aztán eltűnt napokra az éterben és utána mintha mi sem történt volna, reagált a napokkal azelőtti üzenetemre és "bocsi, magam alatt voltam" kíséretében. Az elején neki is megértettem, hogy nem én vagyok a világ közepe, még csak ismerkedünk, még friss a kapcsolat, stb stb, aztán ahogy eltelt pár hónap és kezdett gyanús lenni, hogy az exeimmel azért nem volt ennyi nyűg leszervezni egy találkát vagy egy mélyebb beszélgetést folytatni pár órán át, akkor nekem is kezdett elmenni a kedvem az egésztől.

De volt olyan, hogy szépen belecsúsztunk a problémába, amit csak én éreztem annak. Lett egy új szokása vagy valami, amire csúnyán szolva nem mondtam igent, például hogy elkezdett keményen piálni vagy elkezdett sunnyogni, titkolózni. Aztán egy ideig próbáltam segíteni neki, szólni, hogy nem lesz ez így okés, nem fogok tudni így vele maradni, aztán mikor egyedül maradtam ebben a harcban, akkor én is elengedtem a témát. Sőt, általában ezért/így mentek szarrá a kapcsolataim, amikben én szakítottam: szép lassan belecsúsztunk a szarba és vagy későn vettük észre vagy egyedül akartam kimászni a gödörből és nem működött nyilván.

Megcsalt, mert rájött, hogy kipróbálna egy nagyobb mellű nőt is.

Oké, szevasz.