Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbocsássak neki? Mit tegyek szerintetek? Hogyan döntsek úgy, hogy az jó legyen?
Röviden a helyzet:
Én vagyok a férfi. (A történet szempontjából is lényeges). A barátnőm folyton duzzogott valamin, mindig vigyázni kellett, hogy ki mit mond, mert amúgy nem tetszett neki és megint csak duzzogott. Ez ment egy darabig, majd most a hétvégén, amikor elvittem a temetőre megemlékezni, ott is összekaptunk lényegében és lekezelő volt velem. Hazafelé már azon gondolkoztam, hogy szakítok, ha nem tudjuk megbeszélni, mert nagyon sértő volt, amit csinált. Na itt jön a lényeg. Hazaértünk és kérdezte, hogy nincs-e valami mondanivalóm? Mondtam, hogy nincsen, nem nekem kell bármit is mondani. Azt mondta jó, majd bement a házba. Duzzogott folyton, elegem lett és kiakadtam. Hozzávágtam, hogy te mindig mindenért duzzogsz, vergődsz, neked sose tetszik semmi, nagyon mérges voltam. (Kérdezték egyébként a szüleim, hogy mi baja van és erre lettem mérges, hogy nem tudom, majd hozzáfűztem, hogy neki állandóan valami baja van.). Ideges lett a barátnőm is, igaz ő nem kiabált, de úgymond "hisztirohamot" kapott, anyám pedig megmondta neki, hogy nincsen igaza, mindig az volt nézve, hogy neki mi a jó. (Másképpen fogalmazott, de ez a lényege). A barátnőm összepakolt, mondta, hogy vigyem el az állomásra, hazamegy. Nade én hazavittem kocsival, majd az úton megmondtam neki, hogy vége, nem csinálom ezt tovább. Nyilván zokogott, ahogy majdnem én is, mert nagyon sok jót megéltünk és nagyon jól elvoltunk mindig is együtt, szerettük egymást nagyon. Viszont ez a tulajdonsága nagyon, nagyon rossz és már ezt mondtam is neki. Elhoztam tőle az összes ruhámat, hogy lássa, teljesen komolyan gondolom. Zokogott, sírt, fogta a kezemet és bújt, ölelt. Írt folyton, azt mondta, hogy megváltozik, csak adjak neki egy esélyt, ne taszítsam el magamtól, nem fog többet ilyen előfordulni, megváltozik. Nélkülem üres minden, nagyon szeret engem. Eljöttem tőle, hajthatatlan voltam, kértem, hogy adjon időt, mert nekem ez sok volt.
Viszont a szüleim azt mondták, hogy ezek után ők nem látják szívesen és hülye vagyok, ha visszafogadom, mert nem tudja kezelni az indulatait..
Szeretem, férfi létemre tegnap otthon folyt a könnyem, nagyon hiányzik nekem. Én adnék neki egy új esélyt, mert én is kaptam már tőle, ezt is vallom, hogy mindenki hibázik és megérdemel még egy lehetőséget, viszont nem tudom, hogy akkor utána mi lenne, lehet kitagadnának a szüleim is, azt pedig nem akarom. Nem akarok szembe fordulni a családommal sem, de a barátnőmet sem akarom elveszíteni. Mit tehetnék? Ti adnátok még egy esélyt? Köszönöm a normális, segítőkész válaszokat.
válasza:Én beszélnék elősször is a szüleiddel, elmondanám hogy szeretem ezt a lányt még szeretnél adni neki egy utolsó esélyt. Nem tudni hogy fog-e ez valóban működni, nem érdemes haragban lenni ez miatt velük.
Illetve szerintem a lány is kérhetne elnézést a viselkedéséért és akkor hátha elnézöbbek lennének vele.
Viszont ha ez után se változik meg, akkor lehet jobb ha elengeded. 🙂
válasza:Jó lecke volt neki...Egy esély még benne van, add meg neki.
Viszont, azt beszéljétek át, miért duzzog mindenen, illetve miért így próbálja "kezelni" a konfliktusait. Valami nem komfortos neki sem a kapcsolatban szerintem.
válasza:Azt kell megvizsgálni és kielemezni, hogy mi az alapvető probléma kettőtök között.
Mi az ami miatt nem működik a kapcsolat?
Ha a személyiségetek nem egyezik, és ezt nem tudjátok elfogadni, csak erőltethetitek a kapcsolatot, akkor nem fog menni. Rengeteg ember fél egyedül élni, kapcsolatfüggővé/társfüggővé válik, csak ne hagyják egyedül. Ilyenkor jönnek a "se veled-se nélküled" kapcsolatok, ahol folyamatosan veszekedés van.
Ha két ember nem illik össze, akkor azt tudni kell elfogadni, és keresni valaki mást akivel összeilletek. Erőltetni a kapcsolatot- és belekapaszkodni a másikba, mint fuldokló a megmentőjébe- nem sok értelme van. Aki kapálózik csak magával rántja a másikat is.
Ha csak egy-két olyan probléma van a kapcsolatban amit egy komoly beszélgetéssel meg lehetne javítani (úgy hogy mindketten tesztek érte) akkor meg kell beszélni. De annak sem látom értelmét hogy az egyik sír, mint egy gyerek, hogy "jó leszek, jó leszek, csak kapjam meg a nyalókámat"....
Az egyik mindig viselkedjen úgy mint egy jó kiskutya, és igazodjon a másikhoz, miközben neki nem olyan az alapszemélyisége? Nem gondolom hogy ez célravezető lenne. Egy párkapcsolat két emberen múlik, és nem csak az egyik félen.
A szülőknek meg mi köze van két FELNŐTT ember magánéletéhez? Ők tartanak el? Akkor megértem, különben nem.
Le kell ülni egy komoly beszélgetésre. Ha viszont nem megy, nem kell erőltetni.
válasza:Igazából lehet, hogy adsz neki még egy esélyt, mert ígérgeti, hogy megváltozik, de most mondom neked, hogy nem fog! Lehet pár hétig jó lesz minden, de úgyis kezdődik minden elölről.
Szüleiddel kapcsolatban szerintem nyugodtan mond el nekik, ha úgy döntesz, hogy megpróbálod vele mégiscsak, nem fognak azért kitagadni, de nem fogják szívesen látni az biztos. Lehet nem kellene hozzátok mennetek egy darabig.
De én személy szerint nem adnék esélyt neki, ez az én véleményem. Rá fogsz menni idegileg, hiába ígérget most mindent, nem fog változoni semmi.
Tapasztalat.
válasza:#4
Nem csak a csajszinak kell változni. Ha feszt' duzzog, valami neki sem jó a kapcsolatban. Mindkettőjüknek alakítani kell valamit, hogy jobb legyen.
Egy fecske nem csinál nyarat. A kapcsolat minősége sem csak az egyiken múlik.
válasza:Nőként írom neked, én biztos nem élnék egy ilyen hisztikrisztivel, hogy sose tudom, min borul ki megint, meg duzzog, elvonul... mint egy óvodás kislány. Ezt az ovis barátnőivel.
Adhatsz neki újabb esélyt, pár hét múlva, ahogy előttem is írták, pontosan így fog viselkedni. Családomban volt hasonló eset, ott is a hölgy ígért fűt-fát. 1-2 hónap elteltével ugyanolyan sárkány lett mint volt, ugyanúgy ordibált a hapsijával ahogy előtte.
Nincsenek csodák.
válasza:#5
Nem biztos, persze mindkettőjüknek magukba kell nézniük. Igazat adok abban, hogy meg kell hallgatni mind a két felet.
Ha pedig azért duzzog állandóan, mert sokszor tapintatlan, figyelmetlen a másik, akkor nem egymáshoz valók. Nem tudják megbeszélni, nem tudnak kommunikálni.
De ha tényleg sértődékeny, és mindenen hisztizik, kiakad, tartom az álláspontomat, hogy nem fog megváltozni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!