Hogyan lehet ezt feldolgozni?

Hát nézd, csak az idő fog segíteni. Valószínűleg nem volt veled őszinte és már figyelt valaki más a háttérben. Sajnos előfordul az ilyen. Nem mindig korrektek az emberek, sőt, nagyon sokszor nem korrektek.Én sem tudtam megfejteni, hogy miért, miért kell még hazudni is, de hát ez van, nem mindenkinek nőtt ki a gerince. Időbe fog telni, de túl leszel rajta. Most próbálj jó dolgokkal foglalkozni, barátaiddal, családoddal, sportolni, eljárni társaságba. Ez az, ami segít.

Sajnálom, hogy így jártál, sajnos sokszor csalódunk olyanokban, akiket szeretünk.

Amikor nálam 15 év után történt meg ez, hogy elárult és elhagyott, nem csak engem hanem a gyerekeinket is, össze volram törve, vágyódtam utána, bármit megadtam volna azért, hogy visszakapjam, úgy éreztem egész addigi életem a közös másfél évtizedünk pocsékba ment. De rájöttem, hogy ez helytelen érzelmi reakció, folyton azután epekedni, hogy hátha visszajön. Még mindig szerettem, pedig gyűlölnöm kellett volna. Mikor ezt felismertem, letöltöttem az összes fotóját a facebookról amin az új fickójával félpucéran tekereg meg az alig párhetes ismertségük utáni ejegyzés fotóit (ami ugyan arra a napra esett, amilyik napon megismertük egymást annó és mindog megünnepeltük) és hasonlók. Ott tartottam ezeket a telefonomon, néha bővült is a gyűjtemény és naponta végiglapoztam. Volt, hogy 10-20-szor is. Ahányszor úgy éreztem hiányzik és jó lenne visszakapni őt, végiglepoztam ezeket a fotókat és emlékeztettem magam, sulykoltam magamba minden alkalommal, aki napi tízszer, húszszor, hogy mit tett és soha, soha többé nem jöhet vissza és soha nem akarhatom, hogy visszajöjjön. És müködött. Nagyon hamar elkezdtem kiábrándulni belőle, és lassacskán megutáltam őt. Nem hittem volna, de alig fél év alatt sikerült túllépni rajta. Persze sokat segített, hogy ott volt a 2 gyerek, hirtelen csomó házimunka meg ilyenek ami a nyakamba szakadt hírtelen...meg elkezdtem ismerkedni is, azek így együtt mind segítettek a feldolgozásban