Létezhet az, hogy egy szakítás miatt minden érzelem eltűnt, rosszak és jók is?

Tavaly jöttünk össze a párommal,aki most már a volt párom. Ő akkor szakított a barátnőjével, aki egy elég toxikus ember volt én pedig egy nárcisztikus ember után próbáltam helyretenni magam. Összejöttünk, de (valószínűleg) a múltbeli sérelmek miatt nem tudtunk kompromisszumot kötni, nem tudtunk kötődni, elengedni magunkat, egyszerűen csak féltünk, de egyben magányosak is voltunk. Egy évig voltunk együtt, amit igazából végig veszekedtünk, de ettől függetlenül reménykedtem (meg ő is) hogy ebből valami jó is kisülhet. Hát nem így lett... Én nagyon vágytam a törődésre, figyelemre, sőt, kimondottan sokat igényeltem annak ellenére, hogy eredetileg nem vagyok ilyen. Ő viszont a barátokat, bulizást, szabadságot részesítette előnyben, de jó volt neki, hogy ott voltam mellette. Végül elváltak útjaink, de azt érzem, hogy minden érzelem eltűnt. Pár napig dühös voltam, hogy meddig vártam rá, mennyi áldozatot hoztam érte, mennyi mindent megtettem érte, de a düh is eltűnt. Szó szerint semmit nem érzek, se iránta, se mások iránt. Mintha megöltek volna bennem valamit. Ha most hirtelen betoppanna a világ legtökéletesebb ferfija, az sem érdekelne. Éreztetek már ilyet vagy hasonlót? Ez normális? Eddig egy szakítás után megnyugvást, tehermentességet vagy gyűlöletet, dühöt éreztem, de most tényleg semmit.