Lehet egy olyan ember boldog, aki megcsalta a másikat, az utolsókig küzdött az igazsag kiderülése ellen és végén még ő hordta el mindennek azért, mert utana mert járni?

Minősíthetetlen, undorító dolgokat mondott neki, mert meg lett neki mondva, hogy veszített és megbukott, majd a karma eleri. Persze akkor rögtön szakított, amikor forró lett a talaj a lába alatt. Nem köszön annak, aki megcsalta, rá sem bírni nézni, kerüli őt, le is sápadt akkor, amikor a közös ismerösükkel látta a volt barátnőjét, aki elmondta az igazat.

Ezek minek a jelei? Bűntudtat, szégyen, bukás?

De a fő kérdés, boldog-e az az ember, aki ilyet tesz azzal, akit hajdan szeretett?