Jó volt a megérzésem? Tényleg csak hülyített?

Volt egy ismerősöm, akivel hetekig beszélgettünk online, de nekem akkor nem tűnt barátinak viszont randizni sem hívott el. Utána megkérdeztem tőle hogy akkor elmegyünk - e randizni vagy csak viccelődik vagy mégis mit akar ? Aztán valahogy semmi kreativitás nem volt benne, sétálni mentünk azt is kb. a világtól elzártan soha egy értelmes program, vagy ,, autós’’ randiztunk. Eleinte szex közbe nem is működött neki a dolog. Amennyire szerettem volna vele összejönni az elején ez a sok balfékság hasonló erővel csapta ki a biztosítékot nálam. Eljutottunk arra a pontra hogy elmondta, hogy elkezdtek komoly érzései lenne irántam, szerelmes akkor még én is úgy éreztem . Aztán másnap nálam mintha elvágták volna az egészet. Idegesített az egész lénye, folyton írkált akkor is panaszkodott mindig valamiről. És akkor egy idő után megbeszéltük, hogy hagyjuk egymást de néha össze járogattunk. Végül lett neki barátnője, én meg számára meghaltam legalábbis úgy viselkedett mint aki sose ismert. Nagyon fura. Fel se fogom, hogy akihez valaha valami közöm volt hogy viselkedhet így. Persze az új nőnek megad mindent, már esküvőt terveznek 1 év után , elviszi ide-oda , nyaralgatnak, persze lehet csak ezt mutatják a világnak.

A lényeg: nem tudom eldönteni, hogy igazából azért volt ilyen alul motivált a randizásban, mert igazából csak meg akart volna fektetni de ahhoz nem volt elég vér a pucájában így húzta az időt hogy közelebb kerüljön hozzam és bátrabb legyen. És valójában kamu volt-e a szeretlek maszlag meg hogy felénk .

Vagy tényleg félénk volt, és én loktem el magamtól.

Nyilván megkérdezni nem fogom. Nem lenne őszinte és nem is volt. Amikor velem még osszejárt mar ott volt neki a képben a csajszi is és hazudozott össze-vissza. Azt fontos hozzátennem, hogy én mondtam többször is, hogy hagyjuk egymást a fentebb leírt okok miatt.

Pokol volt ez a pár hónap, lelkileg tönkre tett a helyzet , az onbizalmam nulla.