Kétségbeestem, apukám, és még ez is?

3 évet voltam együtt a barátommal,én sosem akartam igazán szakítani vele,de az eszemre hallgattam,és párszor megtettem. nem vállalt fel a családja elött miután közölték,hogy nem vagyok szimpatikus,folyton csak nálunk voltunk. sosem aludt velem,mondván,náluk ez tabu.( 26 éves). akkor volt pár félrekacsingatása,sms,email,stb.. és besokalltam mert én komoly kapcsolatot akartam. de mindig folytattuk,nem birtuk egymás nélkül. de kb. féléve,úgy érzem elhidegült tölem,vagyis,nem olyan már mint volt. azt éreztem,hogy szeret,de nem mutatta ki. mindig csak a haverok,meló,szülei... én meg sehol.

azonban másfél hónapja kiderült,hogy apukám áttétes rákos beteg,az utolsó stádiumban van :-( már kimarad a légzése,van,hogy nem ismer fel minket,nem eszik,nem iszik,szóval napok kérdése. teljesen kivagyok,1 hónapja ápoljuk anyukámmal,szinte 24 órában,mert magatehetetlen már. feszült vagyok,kétségbeesett,és fáj,hogy elveszitem öt :( na és emellett a ''barátom'' is idegesít,nem segít semmiben. persze veszekszem vele,mert minden napom gyötrelem,félek melyik az utolsó napja apának...

na erre ö közölte velem,hogy neki nem kell ez a cirkusz,mért vele vitázok,majd akkor inkább beszéljünk akkor,ha már lezajlott minden.... de mondom szükségem van a támaszodra. és ö mondta,hogy szívesen meghallgat,beszéljünk,de ö már nem akar semmit.... elhidegült. nem akar mással lenni,de velem sem akarja így ezt folytatni... teljesen kibuktam. 1 hétig nem is beszéltem vele,elküldtem a francba. erre múlt szombaton felhív,hogy elmenjünk moziba? kapcsolódjak ki picit...meg menjünk kajálni.. tökre megörültem,de közben meg nem is akartam még csak felvenni sem a telefont neki...mert tudtam,úgysem akar engem,akkor minek? :( de elmentem. szeretem. jó volt. ettünk,ittunk,mozi minden. amikor elváltunk,mondta,jól érezte magát,de nem mer belevágni mégegyszer.meg az anyjáék sem fogadnak el. azt érzi összeroppant a kapcsolatunk a sok külsö körülmény alatt.

sírtam. és mondtam,adjunk egy esélyt a dolognak,ha az ég is úgy akarja,akkor együtt leszünk. ha nem,nem.

erre mondta,találkozzunk 2 nap múlva,akkor lesz szabadnapos. de már másnapra kikészültem ,mert apa rosszabbul lett,megijedtem,és hivtam,talizzunk,szükségem van egy ölelésre. találkoztunk,erre 5 perc múlva mondja,na neki mennie kell.... mondom mi lehet fontosabb most annál,hogy megvigasztalj?? erre megsértödött,én meg megint elzavartam. de tegnap irtam neki,hogy fáj,hogy ez van, össze vagyok zuhanva,félek,apa mikor fog elmenni,fáj minden! :( erre felhívott,hogy talizzunk. taliztunk,de élöben meg teljesen semleges volt! :( és hogy szívesen meghallgat,de ennyi.... meg mennie kell megint... én meg megint kiabáltam meg sirtam...mondom nemigaz,hogy a haverokra van idö,meg az anyjáékra,meg fodrászra mindenre,rám meg nem????? :( erre hozzá vágtam a gyürüt amit töle kaptam... és mondtam rohadjon meg......

megbántam, de annyira feszült vagyok most,félek,fáj minden!

de mi ez a szöveg,hogy ''szívesen meghallgatlak,de ez minden''... akkor miért vitt moziba,miért volt kedves? miért ölelt meg,miért keres???

nem értem!!!

mit tegyek??