Szerintetek normális az, hogy a barátom gyakorlatilag hetente szakít velem?

Egy éve vagyunk együtt. Voltak veszekedéseink, mint minden kapcsolatban vannak veszekedések. Általában egy apróságon indult, a végére meg volt, hogy már egymás családját is belekevertük. Márciusban egy ilyen veszekedés alkalmával szakított velem. Én órákon keresztül győzködtem, sőt könyörögtem, hogy ne tegye ezt, meg fogja bánni. Meggondolta magát. Másnap találkoztunk, megint szakítani akart, aztán megint meggondolta magát...mi több, harmadnap is ugyanez folyt le. Ezután már nem érdekelt, belementem a szakításba. És tudom, hogy ott rontottam el mindent, hogy könyörögtem érte. Egy hétig bírtam, teljesen kikészültem a szakítás alatt. Érettségi előtt álltam, szóval muszáj volt vele beszélnem. Felhívtam telefonon. Meggyőztem, hogy folytassuk, mert jók vagyunk együtt minden téren, és nem is sokat veszekszünk. Belement. Voltak utána súrlódások, de nagyrészt rendben volt minden. Aztán májusban ütött be a mennykő. Haza akartam menni tőle, mert nem éreztem jól magam, erre azt mondta, hogyha átlépem a küszöböt, akkor szakít. Rá egy hétre leordította a fejem egy olyan gyerekes dolog miatt, hogy az agyam eldobom. Rá következő héten (ami 3 hete volt) részegen sírt egy buliban és verte magát a villamoson, én meg megpróbáltam megőrizni a hideg vérem és nem tudomást venni róla. Ekkor pedig az volt a gond, hogy "flegmáztam" (egy büdös szót nem szóltam)....szóval megint szakított. Utána ugyanazt lejátszottuk mint márciusban.

És mondanom sem kell, ma megint ugyanitt tartunk. Vasárnap mennénk a Balatonra (de nekem még pénteken szóbeli). Mondtam neki, hogy most nem akarok menni vele, mert egy rossz mozdulat és megint repülök. Ő megsértődött, hogy összetörtem ezt az álmát, hogy ő tervezte és beleélte magát és, hogy nem tudja már azt mondani hogy szeret. Szóval valószínűleg holnap megint szakít velem :D.

Segítsetek, kérlek, mert kétségbe vagyok esve! Tudom, hogy mindent elrontottam akkor, amikor könyörögtem, de pánikba estem és most azt érzem, hogy azt érzi, hogy én mindig ott leszek neki, bármit is csináljon. Én elnézem, hogy sérteget, meg olyan dolgokat vág a fejemhez, hogy az minősíthetetlen, de azt nem akarom tovább eltűrni, hogy minden miatt szakít. Szeretem őt, de ezt már nem tudom eltűrni. Mit tegyek? Mit tegyek, ha nélküle kilátástalannak látom a jövőt?