Volt már olyan nektek hogy fájt hogy szakitottál valakivel de belül tudtad hogy a te érdeked?

Persze, minden szakítás fáj, mert valami jó van a kapcsolatban, amiért összekerültél vele egyáltalán. Ezt elveszíteni nem jó érzés. A legtöbb szakítás pedig azért történik mert a két ember valamiért nem jut közös nevezőre / nem értik meg egymást / mások a céljaik.

Tehát ez egy tök általános dolog.

Ok, leírom konkrétabban: szerettem a barátnőm, de pszichiátriai eset volt, akinek olyan kirohanásai voltak h nem lehetett elvisleni. Mivel nem akartam idegileg tönkremenni, inkább szakítottam.

Happy?

Minden szakítás fáj, még akkor is, ha semmi értelme nem lett volna együtt maradni.

Inkább velem szakítottak, de mindegyiknél úgy volt, hogy nem volt benne több, volt, ami tanulság volt, és olyan, aminél a kapcsolat által sokat kaptam, de lejárt a közös időnk. Az is egy másik feladatot hozott, hogy egyedül maradtam, valahogy úgy érzem, az a kapcsolat feltöltött erővel és felkészített arra, ami utána jött.

Igen.

Én mondtam ki hangosan, de gyakorlatilag már hetek óta nem voltunk együtt.

Álompár voltunk. Minden annyira tökéletes volt, hogy nagyon megijedt, mi lesz, ha kiszeretek belôle, és szépen fokozatosan leépített.

Amikor kimondtam, legyen vége, csak mosolygott és láttam a szemében, azt gondolja, hogy: ô megmondta, hogy boldog leszek nélküle és szakítani fogok vele.

De én még mindig szeretem.

17/L