Hogy tudnék kimászni ebből? Hogy tudnám végre felfogni?

A volt pasimmal fél éve szakítottunk. Nem volt egy nagy szerelem fél évig voltunk együtt. Jól kijöttünk, de rajta nem éreztem/láttam hogy szeretne, nem annyira foglalkozott velem mint elvárt lett volna. Voltak érzéseim, de visszafelé nem igazán kaptam, így részemről a szex sem ment úgy.

Szakítottam vele.

Majd maradtunk barátok, amit ő vetett fel. Gondoltam ez annyit takar, hogy köszönünk és nem leszünk rosszban. Feltételeztem hogy tudom kezelni. Ebből az lett hogy elég gyakran felhívott, de olykor nyomatékosan kijelentette hogy barátok vagyunk. Nos ezt nagyon rossz volt hallani. Ami egy ideig ment is, míg be nem feküdtem az ágyába (elgyengültem)

Most az van, hogy nappal húgom/ barátok vagyunk, este d.gom. (olykor)

És nem tudok rá haragudni, hogy kihasznál, ... mert egyfelől én hagyom, másfelől meg nyílt kártyákkal játszik és nem tudok semmit a fejéhez vágni, mert kivédi azzal hogy nem kötelező, vagy hogy én nem ígértem semmit.

Annyiszor megfogadtam már hogy takarítom az életemből!!!

Vagy hogy nem megyek el hozzá többet.

De én hülye mindig elgyengülök!

Tudom hogy csak pótlék vagyok neki, a qvája magyarán szólva. És tudom hogy nem ez kell nekem, ennél több vagyok, .. de mégis mért csinálom akkor ezt??!! Ahelyett hogy végérvényesen elhajtanám!

Majdnem mindennap felhív, vagy beugrik a melóhelyemre. Akkor miért?? Azért mert barátok vagyunk. Akkor ha barátok vagyunk, miért akar szexelni velem? Mert nincs más. És ezért tartja fenn ezt a barátság dolgot.

Vagy én már nem tudom, mert ahhoz sincs erőm hogy mindezt megkérdezzem tőle. (valószínűleg azért, mert tudom hogy mit mondana és nem n jönnék ki "győztesül") Csak ki akarok már ebből lépni, mielőtt mégjobban sérülnék lelkileg!!!

Segítsetek kérlek!!!

30/n