Már másfél hónapja szakítottunk, de egyáltalán nem akar szűnni az égető érzés. Ötletek a "hogyan továbbra? "?

Hát ez nagyon ismerős..

Óriási szerencséd van, hogy ez 25 évesen derült ki, irigyellek érte!

Nálam 6 év együttjárás és 15 év házasság (!) után bukott ez ki, s 40 évesen kezdhettem elölről.

Igazából örülj tehát neki, hogy most ment el, s nem később; biztos lehetsz benne, hogy a kialakult vágyakozás benne előbb-utóbb felszínre tört volna. Ha utóbb, az további elvesztegetett éveket jelentett volna.

Egyetlen dolgot tehetsz: gyászold meg tisztességgel a szerelmeteket, ha szoktál, akkor sírj, majd gyűjtsd össze az összes szerzett tapasztalatot, jót és rosszat is, amit megéltél vele. Jó ha ezeket le is írod magadnak, később még jó hasznát veszed.

Azt nagyon jól teszed, hogy eljársz, de még ennél is jobban kösd le a figyelmed; szorítsd minimálisra az egyedül töltött időt, ha megteheted, csak aludni és tisztálkodni járj haza, próbálj ki új dolgokat, kezdj valamit tanulni, szerezz új ismerősöket - ismerkedj, flörtölj :)

És egyre nagyon vigyázz: véletlenül se járj ő utána, hogy mi van vele, kivel van, mit csinál. Mert akkor azonnal véged van, visszaesel a gyászba. És esetleg olyat fogsz megtudni, ami még nagyobb fájdalmat okoz. Minél kevesebbet tudsz róla, annál jobb.

Ha véletlenül, valami csoda folytán úgy alakulna, hogy visszajönne (ahogy írtad: mézesmadzag), neked kell nemet mondani! Mert ne feledd: ami miatt most elment, az nem változik meg, bármikor újra bekattanhat neki.