Mit tegyek, hogyan viszonyuljak hozzá?

2 hete szakítottam a pasival.

1 éves "kapcsi" volt.Vonzódtam hozzá, jól kijöttünk. Viszont a hozzáállásán éreztem, hogy nem akar Ő engem, csak jó hogy van vkije, ne legyen egyedül. Olyannyira nem érdekeltem, olykor barátnak éreztem magam, olykor meg mintha csak "azért" hívott volna el!

Az önérzetem, az önbecsülésem és az önbizalmamat gallyra vágta :/

Lelkileg már nem bírtam tovább a megaláztatást.Tudtam hogy ez addig megy, míg én ki nem lépek!

MEgmondtam neki hogy hagyjuk rá, én többet érzek és nekem ebben a felállásban már nem megy!

Mondta a szép szavakat, de a lényeg hogy nem akar többet.

Normálisan lezártuk.

Minden nap bejön a melóhelyemre, és beszélgetünk. Nah nem kettőnkről, csak ezt-azt. Effektíve nem haragszok rá, csak fáj és szomorú vagyok, ha meglátom az felkavar.

És hogy ne lássa rajtam hogy szomorú vagyok, vidámságot mutatok kifelé. Elég nehéz, és úgy tenni mintha minden oké lenne. Rajta semmit nem látok, mert sztem nem is érdekli, úgy tekint rám mint egy barátra. Szánalmas érzés. :/

Olykor felhív, ... de már úgy vagyok vele hogy többször nem veszem fel neki (semmi lényegre törőt nem mond) akkor nincs is miről beszélni.

Elég rossz érzés az, mikor érzel a másik iránt, Ő meg csak egy barátot lát benned.

Azt hittem a szakítással jobb lesz és többet nem látom/nem hív, és könnyebb lesz! De még mindig itt van!

És nem azért mert akar vmit, ... hanem isten tudja!

(de ha nem akarok tőle semmit, akkor nem keresem! Pláne ha tudom hogy érez irántam, akkor nem kínzom még a jelenlétemmel! Jah mondjuk ez őt baromira nem érdekli sztem! )

Tudom az lenne a legjobb, ha megmondanám neki hogy ne keressen és ne jöjjön be, .. de egyenlőre erre képtelen vagyok :/

30/n