Hogyan éreznétek magatokat, ha megtudnátok, hogy az egyik exetek öngyilkos lett mert nem tudott túllépni rajtatok?

Utolsó vagyok, 6 év kellett, mire a dühöm elmúlott felé. Az esküvőnre készültem, amikor sikerült normálisan gondolnom az egészre.

Nem kívánom a halálukat, de nem tudnám őket sajnálni. Egyik zsarolt, bántalmazott hasonlóan mint az előző válaszolót még a szakításon át (ő az ágyamban akarta megölni magát), másik pedig megcsalt és cserbenhagyott mikor a legnagyobb szükségem volt rá..

Nem tudok ilyen szituációt elképzelni, mert úgy érzem vagy mindig én voltam a "sértett fél", vagy csak elhidegült a kapcsolat. Nekem egyszer se jutott volna eszembe, hogy valaki miatt véget vessek az életemnek, inkább ilyen belerúgások miatt még bennem is van a dac, hogy hát majd megmutatom mennyivel jobb lesz nélküled. Bár konkrét ilyen esetben nem volt részem, illetve függ az adott pár viszonyától, mikor szakítottak, stb. de minden halál kicsit arcon csapás mindenkinek, mert emlékeztet arra, hogy mind meg fogunk halni, az életben semmi biztos, mindig minden megváltozik ilyenkor, de legtöbbször a régi ismerősök gyásza megreked ezen a szinten. Közelebbi, frissebb kapcsolatban már nyilván fájdalmasabb lehet, vagy feldühítheti az illetőt, de őszintén: Hányan szakítanak, válnak el egy évben? Majdnem mindenki átmegy ezen, esetleg megözvegyül az ember még élete során, és a legtöbb ember kibírja ezeket öngyilkosság nélkül, vagy például a legtöbb ember kibírja a szakításokat anélkül, hogy alkoholizmusba csúszna le, stb. Nyilván kivételes eset, ha valakit rendszeresen bántott a párja, de beszéljünk sima szakításokról most.

őszintén mondom nem érdekelne.Kaptam már olyat hogy "beveszek egy marék altatót" vegyed.ha valakinek ez a megoldás akkor hajrá,de ne próbálja a nyakamba varni meg érzelmileg zsarolni.