Akit kicsi gyerekkel elhagytak, hogyan dolgozta fel? Mikor lett jobb?

Aranyom, nem te vagy az egyetlen aki ebbe a helyzetbe került. Én a várandóság 8. hete óta vagyok egyedül. Most itt alszik mellettem a gyermekem, akit imádok és akit az apja minden áron letagad. Nekem ez bőven elég indok arra, hogy igenis minden nap erőt vegyek magamon és csináljam a dolgomat pasi nélkül...

Nehéz lesz lelkileg, de kitartást..menni fog!!!!

Lehet azt mondani, hogy majd az idő, meg majd jobb lesz és hasonlók, van is benne igazság.

A helyzet azonban az, hogy érdemes lenne magadba is nézni, hogy hogyan alakulhatott ki ez a helyzet. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy TE vagy a hibás, hanem azt, hogy egy kapcsolat alakulásához mindig két ember kell. Például ha nem veszed észre hónapokig, hogy gond van, akkor ezen célszerű változtatni. (Sarkos példával: ha ezt nem vetted vészre, akkor azt se fogod, ha a gyereked kamaszként mondjuk drogozni kezd). Minden problémás élethelyzet egy remek esély arra, hogy önismeretet gyakoroljunk, feltárjuk, hogy mi miért történik úgy, ahogy, és tanuljunk belőle, hogy később ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.

Akkor lett jobb, mikor elhatároztam.

Mentem a gyerekkel programokra, társasoztunk, boldogan készültünk a karácsonyra, húsvétra, stb.

Olyan jól esett, mikor mondták, hogy jobb hárman, mint apuval. Tényleg boldogabbak vagyunk nélküle. Akkor sok bosszúságot is lenyeltem, ami most nem hiányzik senkinek.

Egyet bántam csak meg: kis időre beebgedtem egy férfit az életünkbe. Ezt soha többet!

Nekem is ez fájt mostanában nagyon. 37 éves férfi vagyok.

De be kell látni, hogy nem volt jó a kapcsolat amiben voltunk. Én is végtelenül sajnálom, hogy a gyerekem nem tapasztalhatja meg a teljes, szerető családot. Már alapból, de ettől még azt gondolom, hogy ha találok magamnak egy olyan párt, akivel tudjuk ezt a mintát mutatni, akkor az valamennyire megadja a fiamnak is, valamennyire kompenzál és még megtanulhatja milyen egy szerető család.

#5

Ezt most szép meg minden, de ennek majd öregkorodban iszod meg a levét.

# 5: Remélem, hogy nincs fiad... mert ha igen, akkor nagyon megsz....ta. Az ilyen "nekem nem kell férfi" anyák szépen magukhoz láncolják a fiukat, társpótlékként kezelve őket, és szerencsétlen fiúgyermeknek soha a büdös életben nem lesz normális kapcsolata. (Sajnos nagyon sok ilyen példát látok, már felnőtt férfiaknál.)

Mondjuk azt is remélem, hogy nincs lányod se... a lányoknak meg ugye az anya a minta, ha azt látják, hogy a férfiak rosszak, csak utálni lehet őket, akkor nekik se lesz soha családjuk.

Arra mindenesetre készülj fel, hogy nem lesz unokád.

Nem minden férfi szemét... te választottál rosszul.

5. Vagyok:

Pont azért mentünk szét, mert kezdetben minden szép és jó volt, aztán egyre több konfliktus volt a párom és a fiam közt. Minden megbeszélés hatástalan volt. Nem csak én láttam úgy, hogy ebben a pasi a ludas, a gyerekem meg rá fog menni idegileg az egészre. Be kellett látnom, hogy az a férfi egyszerűen soha nem fogja elfogadni a fiamat, ha szegény megszakad, hogy megfeleljen, akkor se.

Jobbnak láttam, ha elválnak útjaink.

És ő az volt, akiről el tudtam képzelni, hogy jól kijönnek!

Nem tudom azt mondani, hogy szemét, vagy rossz ember, vagy hasonlók. De nem működött.

Nem hiszem, hogy ezzel rosszat tettem a fiammal. Egy túl szigorú, maximalista "pótapával" rosszabbul járt volna.