Miért nincs már esély az újrakezdésre?

Röviden. 22 évesek vagyunk, 1 évet jártunk és 1 hónapja szakított velem. Az utóbbi pár hónap már kissé döcögősebb volt. Nem veszekedtünk, csak már hiányzott egy kis plusz a kapcsolatból. Ez persze nekünk is köszönhető volt, de főleg nekem voltak olyan független problémáim amik erre rásegítettek. Szakítás előtt néhány héttel még volt egy nagyon hosszú beszélgetésünk, ahol kifejtettem neki, hogy tényleg mennyire szeretem, tisztelem, milyen jó hogy együtt vagyunk. És ez volt az utolsó csúcspont a kapcsolatban. Sajnos igen, utána én hibáztam, mert visszacsöppentünk ugyanabba az állapotba, de ezt már ő vallotta be, hogy ő is hibás, mert mondhatta volna, hogy üljünk le és elmondja azt, hogy ez így nem oké, miért csak egy estére volt jó megint? Ezt biztosra tudom, hogy ezt nem azért tette meg, mert őt már nem érdekelte a dolog és hagyta elúszni, hanem egyszerűen ő ilyen típusú ember. Egy szó, mint száz ezután néhány héttel történt több tőlünk független dolog néhány nap alatt és ez volt valamilyen szinten a trigger, amikor azt mondta, hogy eddig bírta. A körülmények miatt azóta is hetente többször találkozunk, nagyon jól megvagyunk, mint barátok, mert előtte is azok voltunk hosszú ideig, de természetesen feljön ez a téma. Most tudom, hogy kellene néhány hónap, amíg ő összeszedi magát és készen állna egy kapcsolatra, mivel ő is megmondta, hogy most abban az állapotban van, hogy sem én, sem más nem lenne képes arra, hogy kiváltsa belőle azokat az érzéseket, amik rávinnék arra, hogy összejöjjön valakivel. És én tényleg hiszek neki, mindig is őszinte volt hozzám. A problémám csak az, hogy én bíztam benne, hogyha megérzem hogy már nem ebben az állapotban van, akkor talán elindulhat köztünk egy folyamat, ami a kibéküléshez vezetne. Mert ezt mindketten beláttuk, hogy tüskéket nem hagytunk egymásban, nem történtek olyan dolgok közöttünk, amiken nem lehetne túllépni és hónapok múlva is feljönnének. Egyszerűen csak néhány dolgon kellene változtatni, amit nem tettem/tettünk meg és most beláttuk ezeket. Kellett ez a pofon, amit a szakítás hozott. A gond csak az, hogy a hozzáállásunk viszont különbözik. Én annak a híve voltam mindig is, hogy ami elromlik azt lehet, hogy meg lehet javítani. Ő viszont annak, hogy fiatalok vagyunk, majd lesz más. És higgyétek el, ezt nem azért mondja, mert az ő érzései annyival kisebbek lennének az enyémnél, hanem egyszerűen ez az életfelfogása. Szokott ilyeneket mondani, hogy lehet pont emiatt senkivel nem fog tudni hosszútávon megmaradni, mert igen lehet tényleg van jobb nálam, de azt mind tudjuk, hogy tökéletes nincs, csak ahhoz közeli.

Én nagyon bízom benne, hogy néhány hónap múlva változna a hozzáállása és beszélhetnénk erről, mert mindkettőnk sokadik kapcsolata volt már, de magasan a legkomolyabb és a legjobb. Bocsánat, ha hosszú lett és kicsit zavaros, de kíváncsi lennék a véleményetekre.