Nektek milyen volt a szakítás?

Kettő volt összesen.

Az első elég rossz volt, mert ott még esetleg lett volna potenciál, 1 év volt, engem hajítottak ki (mint utólag kiderült egy "majdnem megcsalás" is volt), elég rosszul viseltem, mivel ilyen addig nem volt, 5 hónap talán, nem kívánok beszélőviszonyban lenni olyannal aki engem megbántott, 25/F

Másodjára viszont nagyon "lazára" sikerült a finálé. 8 hónap talán, távkapcsolat, közös döntés volt, igazából totálisan semlegesen viseltem, mivel akkor már kész voltam rá (igazából 1 hónappal korábban is, de jobb volt így, hogy ő is kész volt rá), nem vot "talprállási" idő, megegyeztünk, hogy ezek után nem beszélünk többet.

Ez tavaly évelején volt, azóta meg nem volt senkim, csak egy "ismerkedésem", ami elbukott, és nem is hiszem, hogy lesz bárki is akivel lehetne valami.

Egy szakításom volt eddig, nem viselt meg túlságosan.

1 évig tartott. Az elejétől voltak problémák, de örültem, hogy valaki szóbaáll velem. Rendszeresen pornót nézett, más lányokat nézegetett facebookon, szerintem szerelmes volt az egyik volt osztálytársába, mert állandóan róla beszélt, hogy milyen jó nő és még jófej is...:D Engem ezzel szemben előszeretettel kritizált. Én mindent megtettem a külsőmért, csúnyának születtem, de igényesen néztem ki mindig. Ő el volt hízva, alap igényesség hiányzott nála (pl hajmosás), és mégis mindig valami extrát várt volna tőlem.

Ő elküldött a p*csába, de megbánta és vissza akarta könyörögni magát, de én nem fogadtam vissza.

Remekül viseltem, azt vettem föl, amit akartam, úgy hordtam a hajam, ahogy akartam, oda mentem és azzal, ahova és akikkel akartam, senki nem korlátozott. Az önbizalmam is nőtt egy kicsit, mert senki nem próbálta lerombolni nap mint nap.

Ő kevésbé viselte jól, az elején könyörgött, később fenyegetőzött. Creepy dolgokat művelt, az anyukája hívott föl egyszer (felnőttek voltunk már), hogy öngyilkos lesz a gyereke, ha nem fogadom vissza. Volt, hogy a házunk előtt várt és az utcán balhézott velem.

Mióta van új barátnője (szegény lány), nem keres. Előtte rendszeresen zaklatott.

23/n

Ezt nem lehet csak úgy elmesélni. Élőben sem meséltem el még csak félig sem senkinek, nem hogy írásban.

Kicsivel több mint hat és fél évig.

Ez komplex.

Egyikünk sem, de mondhatni, ő.

Elején rosszul, de utána megtaláltam magam.

Pár hét, de addig sem nem voltam talpon, csak voltak bennem negatívumok.

Erős baráti, és rendszeres beszélő viszonyban. Ha valami komolyabb gondolata, gondja van, barátja után engem hív.

20f

Ha próbálod helyre tenni, nem így fog menni. Magadban kell dolgozz, nem kívülről kapni más kapcsolatról adatokat.

Ehhez szívesen adok segítséget, ha rám írsz.

Szakítás

2.5 év (ebből 1 év együttélés)

kihűlt a kapcsolat velem, neki lett más...

ő szakított

borzasztó rosszul

5 hónap telt el, és még mindig szét vagyok csúszva sokszor.

Szakításunk után pár hétig még beszéltünk, később már a telefont sem vette fel...sztem márciusban írtunk utoljára egymásnak.

26/F ő 24/L

Nemnagyon tudok segíteni.

Belevetettem magam a bulikba, töltöm meg az életemet élményekkel stb. Pénzt energiát nem kímélve.

Jött is össze szex, meg ilyen kavarós dolgok is, de boldoggá csak abban a pár órában vagy max napban tesznek.

A lelkem üres, üres lakás vár otthon. Haverok nulla, sokat vagyok egyedül sajnos.

Dr Hoise szavai járnaka fejembe az elmúlt hónapban:

"Az idő mindent megváltoztat.

- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi."

Nekem is tennem kéne már, csak fogalmam sincs, hogy milyen irányba. Azt gondoltam hogy ha itt maradok és szembenézek a történtekkel jobb lesz, mintha elmenekülnék...eddig sajnos nem úgy tűnik.