Normális ez vagy velem van valami baj?

Elég gyerekes,ami azt illeti.

Lehet tudni,hogy Ő mennyi idős?

Nem jutott még eszébe,hogy ha bármi próbléma van azt megbeszélni kellene? A szakitás szó meg úgy alapba az egész téma nem olyan,hogy csak ugy dobálozunk vele,szerintem.

Mellesleg ha már nem szeret,és ezt többször is eljátszaná,én mondanám neki,hogy akkor lehet költözni.

Pont ugyanezt csinálta a férjem a kapcsolatunk elején.

Minden vita után szakítás, többet ne is keressem, elrohant, letiltott mindenhol. Aztán meg persze állandóan azt figyelte, hogy most vajon mit fogok csinálni. Első két alkalommal összeszakadtam, mert ugye szakítottunk. Kis pityergés, harag, aztán lezarás, és elmentem randizni mással. Hogy hogynem, ezt azonnal megtudta, ki is akadt, hogy megcsalom. Az orra alá dugtam az üzenetet, hogy bocs, de itt azt írod, hogy köztünk vége mindennek, úgyhogy csütörtök 14. 53 óta szabad ember vagyok, azzal randizok, akivel jól esik.

Visszasírta magát, de még nem esett le neki a tantusz, hogy én nem fogok könyörögni meg futni utána.

Ezt még eljátszotta párszor, hogy "szakít", de már nem vettem komolyan.

Egyszer viszont betelt a pohár. Jött a szokásos pasihiszti, besértődés, szakítás. Nálam meg az érzés, hogy itt volt elegem.

Egy hét múlva megint puncsolt, meg békült volna. Akkor érte az első hidegzuhany, mert ezúttal nem lágyultam el a bociszemektől. Elmondtam neki, hogy ez nem így működik. Nekem is vannak érzéseim, és fáj minden ilyen " szakítás ", mert én komolyan is veszem, hogy itt vége. Rgy kapcsolatban nincs szünet. Nincs olyan, hogy szakítás után két hétig még köteles vagyok rá várni, hátha meggondolja magát. Összevesztünk, otthagytam.

Nem pont erre számított.

Aztán nekem alakult valami egy pasival, egyetlen probléma volt, hogy ezt az idiótát nem tudtam kiverni a fejemből.

Egy hónappal később keresett fel, hogy kezdjük újra. Mai napig nem értem, miért mondtam akkor igent, de nem bántam meg.

Neki jót tett ez a sokkterápia, kellett hozzá, hogy rájöjjön, hogy elveszíthet. Nem fogok mindig mindent megbocsájtani.

Nálatok ez a pont még nem jött el. Ehhez kell részedről egy " belesz.arok, nem érdekel, inkább legyen is vége" feeling. És akkor majd te is szépen elkezded összecsomagolni a cuccait, hogy akkor lehet menni.

Ez lesz az a pont, mikor eldől, hogy együtt maradtok vagy lezárjátok.

De te még ezt nem fogod megtenni, mert még félsz kockáztatni, hogy tényleg vége legyen.