Ti mit tennétek, ha a barátnőtök szakítana veletek, majd visszajönne?

A sztorit nagyon röviden írom, mivel már több kérdésben is belementem mélyebben, itt az oldalon. Barátnőm (29N) két hete szakított velem mert besokallt és egyedül akart lenni (kicsit). Hazaköltözött majd az egyik haverjához. Közben rendszeresen írogatott, hogy szeret de most nem megy neki. Egy héttel a szakítás után sírva mondta el, hogy lehet rosszul döntöttünk. Ezután pár nap múlva pedig megbeszéltünk egy találkozót bár még ekkor sem tudta, hogy pontosan mit akar (visszajönni v nem).

Találkozón nem volt összeborulás. Nem volt semmi olyan, hogy megbánta volna. Elmondta, hogy még most sem tudja mi lenne a jó de fél, ha kisétál és hagy elmenni akkor soha többet nem lát. Az agya azt mondja, hogy most egyedül kell lennie, a szíve pedig azt, hogy nem. Elmondta még, hogy soha senki nem tett ennyit érte, soha senki nem értette meg és fogadta el annyira mint én. Elmondta azt is, hogy mindenki leszarta a szakítását, még a családja is, ami neki nagyon rosszul esett. Persze azt is elmondta, hogy mi volt velem a baj (sok duzzogás, hisztizés). Én megígértem neki, hogy ez változni fog (nem hazudok, én nem számoltam vele, hogy mi újra együtt lehetünk és itt sem azért mondtam, mert ezt akarta hallani. Hülyén viselkedtem vele, de többet nem kívánom elkövetni ezt a hibát). Ő azt mondta ezek után, hogy nem tudja...

Mivel a beszélgetés nem tartott sehova ezért én jeleztem neki, hogy befejeztem és elmegyek szóval ha valamit szeretne még hozzáfűzni v mondani, akkor most tegye...

Azt mondta végül, hogy 'döntött' és próbáljuk meg. Két hónap. Röhögtem egyet rajta és mondtam neki, hogy ez nem alkudozás ideje most. Annyira nem fontos ez a dolog nekem. Elbőgte magát meg 'jó akkor hagyjuk az egészet' mondatot mondott. Ekkor meguntam és mondtam, hogy 'oké, akkor kéz a kézben, irány előre'. Elmondta, hogy azért akart velem találkozni, hogy én döntsek ( --- ezt nem értem, miért? --- )

Megbeszéltük, hogy kinek min kell változtatnia és kooperatív volt velem. Végén megöleltük egymást és egy szájra puszi (ami röhejes 33 éves férfi létemre, de hát ez van).

És akkor egy kis háttérsztori. Ránézésre is depressziós most. Gyomrával is baj van. Családi gondok is vannak. Igazából úgy tűnt már a szakításnál is nekem, hogy szimplán besokallt és nem velem van az igazi baj. Inkább ürügy voltam. Ezt amúgy ő is félig-meddig megerősítette. Szerintem ki van borulva de annyira, hogy menekülni akart mindenhonnét (amúgy elmondta, hogy azt hitte jobb lesz a szakítás után mert nem leszek már, de valójában még rosszabb lett)

Igazából most rideg a viszonyunk és nem tudom mit kéne csinálni vele. Nem akarom leterhelni de mégis csak én vagyok az a fél akivel szakítottak. Segíteni akarok neki, de nem minden áron. Most elég távolinak tűnik a normális kapcsolat és két hét szenvedés után valamit én is kapni akarnék.