Miért nekem kellene szégyellnem magam azért, mert átvert és ürítőlyuknak nézett?

Írok még, hogy tisztázzam itt a fantáziálgatásokat.

Amit mondtam neki, azt komolyan gondoltam. Ha tényleg csak az a srác lenne VAGY pedig egy lyuk leszek, akkor a másodikat választanám. Viszont nem vagyok köteles választani, szóval mondhatom, hogy egyiket sem. Komoly kapcsolatra vágyom, de nem egy ilyen sráccal, mint ő. Tényleg zaklatott és könyörgött már a végén. Ha nem írtam vissza neki a neten fél óráig (otthon se voltam, és nem nézegetem a telefonomat folyamatosan), akkor megkérdezte, hogy randizom-e, vagy ennyire belefeledkeztem-e a beszélgetésbe más sráccal, és ő már nem is érdekel-e annyira, hogy válaszra méltassam. Meg folyamatosan olyan idegesítő dolgokat mondott, hogy tudja, hogy a puncim "reagál", ha "olyan" srácot látok, de szépen kér, hogy ne adjam meg magam ennek, mert ki fognak használni, mert azokat a srácokat nem érdekli a lélek. Hozzáteszem, hogy fogalmam sincs, hogy konkrétan az én esetemben milyen srácokra gondolt, nem is néztem senkit, és a puncim sem "reagált", halvány gőzöm nincs, hogy mi a jó fenéről beszélt...

Amikor pedig nem épp ezt hallgattam, akkor sztorizott egy másik lányról, aki a gyerekkori szerelme, és sosem vette őt észre, és kielemezte, hogy mekkora f@@szkalapokkal jött össze a lány, akik nem becsülték meg, és aztán részegen az ő vállán sírt az egyik szakítása után, és milyen rossz volt, pedig ő tiszta szívéből szerette és védelmezte volna.

A haverja ellen pedig nem tudom, milyen emberismeret segített volna, évek óta ismertem a srácot, nem néztem volna ki belőle ilyeneket. A kapcsolatunk alatt végig kedves, aranyos volt, törődött velem, rengeteg programot szervezett, és még az anyukájával is már kialakult egy tök jó viszony. Minden kívánságát lestük egymásnak, nagyon jó társaság volt, talán utólag ez a furcsa, hogy TÚL jó volt minden. Nicholas Sparks regénybe illő volt az egész kapcsolat.

Más hasonló beszólásaim nem voltak, nem vagyok ribi, nem tudom, miért kellett ezt velem megcsinálni, és miért kell azt hinni, hogy egy széthasznált qrvának fogom magam érezni azért, mert ezt csinálták. Inkább csak pislogok, hogy mik vannak. És nem az zavar, hogy lyuk voltam, hanem az, hogy megbíztam valakiben, és kiderült egy ilyen teljesen abszurd, nem elvilági átbszás.

Nem tudott volna szeretni, egy undorító, idegesítő, rosszindulatú görcs volt, aki csak kikészített volna. Minek jönnék össze vele, ha idegesít a jelleme is? Undorodom tőle. Semmi szeretetet nem adott, fogalma sincs mi az!

Az meg már nem érdekel, hogy a másik srácot szerettem, mert nem őt szerettem, hanem a képet, amit mutatott. Már nem érzek iránta semmit, csak sajnálom, hogy ennyire beteg, hogy 9 hónapig képes játszadozni. Csak magát égeti le.

És ne hidd, hogy ezek után le fogok állni ezekkel a szerencsétlen természetű "férfiakkal", akik annyira "tudnának szeretni".